… avagy már megint a Samsung

Vannak, akik a szememre hányják, hogy túl ellenséges vagyok a Samsunggal. És hogy ez ostobaság, hiszen hogyan szállhatnék én szembe egy ekkora céggel (plusz a kormánnyal). És hogy ne legyek már ennyire támadó, mert ezzel csak ártok Gödnek, és persze magamnak is. 

Ezzel kapcsolatban szeretnék tisztázni néhány dolgot – hogy nem vagyok “ellenséges”, nem hiszem magam erősebbnek a valóságosnál, viszont tudom (vagy legalábbis megalapozott sejtéseim vannak róla) hogy miért és mire választottak meg a gödiek.

Elsőként a szerepemről a történetben: én egy nagyon kis pont vagyok ebben az önkormányzatban. Soha nem tárgyaltam, beszélgettem samsungos vezetőkkel. Csak lakossági fórumokon szóltunk egymáshoz, a Samsung képviselői és én. Nem volt a testületben semmilyen szavazás a céget érintő ügyről, amiben akár 1/12-nyi részben ellenük nyilváníthattam volna véleményt. Semmilyen módon, soha nem tettem keresztbe a dél-koreai multinak – egyébként ha akartam volna se adódott rá lehetőségem.

Meghívtak a választások után, mint minden képviselőt, egy gyárlátogatásra, de a munkám miatt nem tudtam elmenni, így még ennyire sem ismerem a céget – még nem jártam a kerítésen belül. Nincs bajom a koreaiakkal, se általánosságban, se konkrétan azokkal, akik a szomszédomban laknak. Pesze szerencsém is van, ők nem negyvenen vannak egy családi házban. Szerintem a legtöbb gödinek sem önmagában a koreaiakkal vagy az ukránokkal van konfliktusuk, hanem azokkal a körülményekkel, amit a tömegszállások és tömegszállítások teremtenek – és ezek legalább olyan rosszak a “tömegnek”, mint a helyieknek. Nem ismerem a koreai kultúrát, de kíváncsi vagyok rá. Tizenvalahány éve szerkesztőként találkoztam egy koreai mesével – bár voltak ismerős részletei, többségében annyira különbözött a megszokottaktól, hogy azóta is élénken emlékszem rá, és szívesen megérteném, megtudnék többet arról a világról, amelyben született.

Tüntettem áprilisban, dudálva, biciklizve, körbeállva, festettem molinót, posztoltam a facebookon, terítettem szórólapot. De ezek az akciók nem a Samsung ellen indultak, hanem egy aljas, hamis indokkal meghozott, a várost kifosztó kormánydöntés ellen. Kár ezt úgy beállítani, mintha nekimentünk volna a cégnek. Lehetett volna különben, de nem erről volt szó – nyilván jól jártak a különleges gazdasági övezettel, valószínűsíthetően örültek neki (talán kérték is), mindenesetre nem tiltakoztak ellene, de miért is tették volna? Nem ragaszkodtak hozzá, hogy de hát ők a városnak szeretnének adózni, és hogy a gyors ügymenet helyett átlátható engedélyeztetéseket szeretnének, de ebben nincs semmi meglepő, ez az érdekük. Amikor Balogh Csaba arról beszélt, nem akarunk iparvárosban élni, nem arra gondolt, hogy tüntessük el a gyárat – a Samsung területének sokszorosa került az övezetbe, és nincs rá most sem semmilyen garancia, hogy nem települ ide akárhány újabb zajos és/vagy környezetszennyező üzem.

A képviselő-testületnek október 13-án küldtem el a javaslataimat arról, hogy szerintem milyen álláspontot kellene kialakítanunk a Samsunggal kapcsolatosan – beleértve a céget, a kormányzati intézményeket, a megyét, a hatóságokat. Azóta kétszer személyesen, plusz telefonon is beszéltem erről Fülöp Zoltánnal, aki magára vállalta a testületi egyeztetés összeszervezését – egyelőre még várom. 

A szöveget – amit kiindulási vitaalapnak szántam – itt lehet elolvasni.

Nincs benne szó ellenségeskedésről. De arról sem, hogy a Samsung érdekeit képviseljük a városlakókkal szemben. Alapvetően a win-win szituációk híve vagyok – ezért több olyan javaslatot tettem, ami cégnek is jó lehetne. Ha tájékoztatának arról, amit úgyis látunk (pl. “Nekikezdtünk az x csarnok alapozásának” “Készen vannak a tűzivíz-tárolók” vagy “jövő hónapban kezdjük az y akármi építését”) szerintem sokkal kevésbé lennénk gyanakvóak, nekik pedig semmibe nem kerülne. A legutóbbi lakossági fórumok hangulata is arról árulkodott, önmagban az a tény, hogy válaszolnak, nagyon sokat javít a megítélésükön.

Ami pedig a PR-akciókat illeti, a random jótékonykodás helyett a valódi gondokra adott valódi válaszok híve vagyok. Ha tényleg komolyan vennék a zajproblémát, pl. délnyugatról is megépítenék a zajvédő falat a hűtőtornyok köré, az szerintem több népszerűséget hozna, mint akárhány játszótér, akárhol. Persze örülünk a játszótereknek is, de ha ugyanazt a pénzt először az általuk generált problémák megoldására fordítanák, az az érzésem, mindannyian jobban járnánk, és városlakók gyárral kapcsolatos érzései is többet javulnának, mint bármilyen egyéb ötlet hatására. Nem oldódna meg minden, de elhinnénk, hogy tényleg számítunk. A november 9-i informális online egyeztetésen ezt mondtam el a polgármesternek és a többi képviselőnek a Samsung PR-terveivel kapcsolatosan – nagyon remélem, nyitott fülekre találtam. Az nem megoldás, hogy némi apróval “megvesszük” azon városrészek szimpátiáját, akik nem tapasztalják a bőrükön a Samsung okozta kellemetlenségeket, a többi meg nem számít. De nem is hiszem egyébként, hogy a cégnek ez a célja. Nyilván a lehető legolcsóbban szeretnének javítani az imázsukon, de hiszek benne, hogy ha segítünk nekik abban, hogy mi az, ami tényleg számít a gödieknek, akkor nem csinálnak valami mást “csakazértis”.

Önök szerint mivel javíthatna a Samsung a gödiekkel való kapcsolatán? Mit kéne tennie, hogy “megszeressük”? Töltsék ki a kérdőívet és/vagy írják meg kommentben!
(Aki kitöltötte, a “see previous responses” linkre klikkelve nézheti meg a szavazás aktuális állását.)