“Nagy hatalommal nagy felelősség jár.” mondta Ben bácsi Peter Parkernek. Ezt nem értette az ifjú Pókember még, és nem állított meg egy rablót sértettsége miatt. Nem sokkal később kiderült, hogy ugyanaz a rabló lőtte le Ben bácsiját egy órával később.
Gyakran keveri össze az ember, hogy ki a felelős és ki a hibás, de a fenti példa segít elmagyarázni a különbséget. Peter Parkert nem lehet hibásnak mondani Ben bácsi meggyilkolásáért, hisz nem ő ölte meg. Ez a napnál is világosabb. Pókember azonban csak utólag értette meg pont a tragédia kapcsán, hogy ha van lehetőségünk valamire, akkor az automatikusan a mi felelősségünkké válik. Akár megteszünk valamit, akár elhalasztjuk, ez az egyszerű döntés is a hatalommal, a lehetőséggel jár.
A projekt menedzsment egyik legnépszerűbb módszertana a RACI mátrix, ami segít meghatározni a feladatok kapcsán a szerepeket, ahol a “Responsible” az, aki a feladatot magát elvégzi, így kvázi hibás lehet annak kapcsán, de az “Accountable” igazából az a személy, aki felelősségre vonható amiatt.
Egyszerűbb cégmodellek esetében egy személyben is megvalósulhat a kettő szerep, de már egy kisebb település önkormányzatánál is számos feladat különböző emberektől követeli meg ezeket.
A jogszabályok csak a szó szerinti “jogi felelősséget” határozzák meg. Azokból tudhatja bárki, hogy miért kérhetik számon. Egy önkormányzat esetében majdnem ugyanolyan fontos ezen túlmenően a “politikai felelősség”, ami már nem olyan könnyen körülhatárolható dolog.
Mindenki vállalja saját magáért a felelősséget, ha cselekvőképes, és ha valaki nem az, akkor más vállalja érte. Az önkormányzatnál egy képviselő politikai felelősségét vállalja a saját karrierjéért, esetleg a pártja megítéléséért, de az esküje szerint az egész városáért és hazájáért is. Csakhogy a gyakorlat azt mutatja, hogy a politikai felelősség egyenesen arányos az ismertséggel is. Minél többen ismernek valakit, annál több mindenki felé kell elszámolnia. Aki pedig kicsit is jártas a témában, tudja, hogy jellemzően az emberek töredéke tudja, ki a polgármestere, pláne, hogy ki a képviselője.
Ez a – számomra kellemetlen – jelenség miatt a képviselő-testület döntéséért is jellemzően én felelek, még akkor is, ha akár pont ellentétesen is szavaztam, és felhívtam a figyelmet arra, hogy Göd érdekeivel ellentétes lenne azt végrehajtani. Nekem kell a Gödi Körkép legújabb megjelenésének botrányát és a Polgármesteri Hivatal működésképtelenségét kezelnem, sőt, a költségvetés teljesítését is rajtam kérik számon.
Persze a felelősségnek is van egy láncolata alapvetően. Ha egy hivatali dolgozó rossz címre küld meg egy levelet, akkor ő hibázott; miatta viszont a jegyzőnek kell felelnie az önkormányzat előtt; és a lakosság számonkérheti az önkormányzatot az eredményről.
De hogy mi a képviselő-testület felelőssége? A testületnek jogi felelőssége a polgármester fölött gyakorolt hatalma, és így a vétkezéséért is számonkérheti, de a politikai felelősséget a szerep természetéből adódóan nem tudja átvállalni. Az a kommunikációs feladat – főleg a kisebbségi vezetésben működő – polgármestereket terheli. A képviselő-testület joga kötelezni a polgármester és a jegyzőt bizonyos dolgokra. Érdekes azonban, hogy míg a jegyzőnek elég jogi felelősséget vállalnia, és még szabadságot is kap, hogy ne kelljen elfogadnia a törvényellenes felszólításokat, a polgármestereknek csak az államigazgatási jogkörük a sérthetetlen, de azon túl nem mondhatnak végérvényes vétót még arra sem, ha konkrét bűncselekményt követel tőle a testülete.
A testületet alkotó egyes képviselők politikai felelőssége lényegében kimerül az ismerősi körben, a szavazóbázisuk töredékében. A választóik jelentős része még csak a nevét sem tudja, csak hogy milyen színekben indult. Jogi felelősségük sincs sok, amíg a képviselő-testület döntéséért egyetemlegesen az önkormányzat felel. A bíróság szinte soha nem szab ki egyéni büntetést, hisz ahhoz egy külön eljárással kellene az egyébként is évekig elhúzódó pert tovább nyújtani, ami így akár 5 évig is tarthat.
A polgármesternél ez már egy másik helyzet. A polgármester a képviselőkkel ellentétesen fegyelmi eljárás során közvetlen módon számonkérhető, ami akár a fizetésének 20%-ának megvonásával, sorozatos jogerős megállapítása esetén pedig a leváltásával zárulhat.
Valóban nagy hatalommal nagy felelősség jár, de Gödön látható a kiszolgáltatott helyzetem miatt, hogy a hatalom megvonása után jár csak igazán nagy felelősség.
Igazán különleges a helyzetem a Gödi Szolgáltató Nonprofit Kft-vel, hisz ma már bátran nyilatkozhatom, hogy dr. Tóth Ágnessel nem tudok együtt dolgozni, miután több ízben is, írásban is kijelentette, hogy nem tekint munkáltatójának és nem is kíván nekem válaszokkal szolgálni a kérdéseimre, csak a Képviselő-testületnek. Ez egy olyan visszás helyzetet teremtett, hogy miután jogellenes működést gyakorolt, felelősségem tudatában kénytelen voltam leváltani, hogy ne terjeszthessen hamis híreket, és a veszélyhelyzeti tájékoztató eljuthasson a lakosokhoz. Sajnos a szabotázsa azonban nem csak a közügyekben maradt meg, de magánúton is beperelt és feljelentést tett ellenem, hiába nem vétkeztem semmiben. A viharos kapcsolatunk ellenére (vagy talán pont ezért) a testület visszahelyezte a cég élére. Szerencsétlen döntés, de jogi felelősségre nem vonható a testület érte, és bármi aggályom van az ügyvezető működése kapcsán, a trendek alapján számíthatok arra, hogy azért is én leszek számon kérve, bár hivatalosan nem tartozom felelősséggel az ő munkájáért.
A lakosságnak is megvan a maga felelőssége az őket érintő ügyekben, mint lényegében a legkisebb hatalommal felruházott intézménynek. Végülis nem hibáznak a közügyekben a civilek, ha nem csinálnak semmit, mert arra vannak a közszolgák kinevezve. Jogi felelősségre sem lehet vonni őket a képviselő-testület döntései miatt. Mégis, a politikai felelősség, még ha nem is tudatosul, ott van mindenki kezében.
Ha Gödön nem szólalnának fel az egyesületek és magánszemélyek a lakossági fórumokon, hogy zavarja őket a Samsung bővítkezése, vagy nem elégedettek a közétkeztetéssel, vagy hogy szeretnének a közelükben ATM-et, akkor a városvezetés sem lenne felhatalmazva olyan mértékben, hogy további felelősséget merjenek önként felvállalni.
Gödön és máshol is volt már olyan polgármester, aki arra kényszerült, hogy hatalmával visszaéljen és így stabilizálja a testületen belüli státuszát. Például volt, aki fél évig nem hívott össze testületi ülést, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy Alsógöd és Felsőgöd különválásáról nem fognak dönteni a képviselők. Én még nem jutottam el arra a szintre, hogy tudatosan visszaéljek a hatalmammal, mert a lakosok szerencsére erre nem kértek, de együttérzek azzal, ha valaki választani kényszerül.
A veszélyhelyzet alatt négy képviselő hozott egy borzasztó döntést, és nagynyilvánosság előtt vádoltak meg, és kérték a lemondásomat. Ennek a lépésnek köszönhető, ahogy Tuzson Bence és más kormánypárti képviselők is nyilatkozták, hogy el kellett csatolni a város ötödét. Ha nem hibázott volna a mai Göd Fejlődéséért frakció, akkor lehet, hogy még mindig nekünk járna a Samsung adója. Bármennyire is sértett az ügy, akkor sem háríthattam át a renegátokra a felelősséget, mert ennek ellenére is csak nekem volt lehetőségem a kárt enyhíteni.
Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felhívjam az igazságtalanságra a figyelmet és alkotmánybírósághoz forduljak, de ha nem lett volna civil támogatásom, ha nem jöttek volna százával az autós tüntetésre, ha nem osztották volna meg a sokféle kreatív “Nem adjuk Gödöt!” feliratot, akkor én is csak annyit tehettem volna, mint amit Markó József és Fülöp Zoltán is kért, hogy próbáljunk meg csöndben maradni, hátha akkor visszaadja a kormány az adót.
Én magam civilből lettem politikus, bár nem terveztem előtte, de pont azért vállaltam a feladatot, mert többet szerettem volna tenni a változásért, mert éreztem, hogy én is mindenképp felelősséggel tartozom a környezetemért. Ugyan országosan nem fog egyik napról a másikra megváltozni minden, szeretném, ha legalább a városomban, ahol a gyerekeimet nevelem, pozitív politikai kultúra alakulhatna ki, hogy egy elfogadó és fejlődésszemléletű városvezetés működjön, amitől a város mind gazdaságilag, mind társadalmilag új szintre tud lépni.
