A fideszes hazugságokat már nem is lehet számon tartani. Annyit viszont mindannyian tudunk már, hogy újabban “a hátra az új előre”. Itt az ideje, hogy leírjam, milyen módszerek működnek a korrupt döntéshozók megfékezésében.
Sokan vigasztalják magukat azzal a mantrával, hogy a világ minden táján lopnak, csalnak, hazudnak a politikusok. Nem tudom ezt én sem kizárni, de attól, hogy valami máshol is rosszul működik, nem hiszem, hogy azt el kellene fogadni. Okkal kongattam a vészharangot a Duna út felújításánál is, mert a szakértők becslése szerint több, mint 50%-os túlárazást sikerült összehozniuk a “nemzeti együttműködőknek”.
2021 szeptemberére már meglehetősen kiüresítették a polgármesteri hatáskörömet, de a jól működő hivatalom segítségével fel tudtuk tárni a szakmai csúsztatásokat a helyi ügyekben. A helyben tartott megyei közmeghallgatáson – testületi támogatottság nélkül is – ki tudtam kiáltani az igazat, hogy arcátlan dolog a városi adóból fizettetni az országos út felújítását a Samsung kamionjai számára, de még inkább, hogy mindezt dupla áron teszik.
Így esett, hogy a Magyar Közút pest megyei elnöke (Magyari László) a szünetben, amikor azt hitte, hogy ki van kapcsolva a mikrofonja, ki is mondta, hogy jó helyen kutakodok. Pest Megye Önkormányzatának elnöke (Szabó István) is csak kontrázott, hogy “Persze, ezért kellett lecsapni rá”.
Ezután nem adtam hozzájárulást a Magyar Közútnak, és a figyelemfelhívó posztjaim segítségével, végül sikerült elérnem, hogy jóval nagyobb műszaki tartalommal, viszonylag reális árakon vállalta Pest Megye a kivitelezést.
Természetesen egészen máshogy zajlottak a tárgyalásaim a politikától valóban független vállalkozókkal. Mit mondhattam felhatalmazás nélkül a volt Pólus Hotel felvásárlóinak, kifőzdét tervező vállalkozóknak, vagy a Lime magyarországi képviseletének? Én mindig őszinte voltam, és kapásból felhívtam a figyelmet, hogyha testületi döntés kellett valamihez. Ez viszont azt is jelentette, hogy ha én terjesztem elő a kérésüket, az biztos, hogy mondvacsinált érvekkel, vagy anélkül, de a NER-többség szabotálni fogja az ügyet.
A Lime volt az a vállalkozás, ami kellő figyelmet, és a szokásos ellenhang mellett városi szintű támogatottságot élvezett, mire napirendre került az ügye. Ekkor is még a tárgyalások pozitívak voltak, és gáláns gesztust is tett a cég, hogy utólagosan is fizet a rollerek után a városnak, bár erre jogilag nem kényszeríthette volna az Önkormányzat. A NER helyi tagozata, dr. Pintér Györggyel az élén, természetesen még így is ellene volt a vállalkozásnak. Az ő javaslatára fogadta el a testületi többség, hogy olyan árakon működhessen 2023-tól tovább Gödön a cég, ami messze magasabb, mint bármelyik magyarországi településen. Bár felhívtuk a figyelmet az irreálisan magasan árra és arra, hogy ez azt a veszélyt hordozza, hogy megfosztjuk a gödieket egy általuk kedvelt és hasznos közlekedési lehetőségtől, mit sem törődtek ezekkel a szempontokkal.
Lám-lám, a Lime ki is vonult Gödről januárban. Hiába szerepelt tényként a városi stratégiákban évtizedek óta, hogy a könnyűközlekedési eszközök hálózatát erősíteni kell, hogy az autóúton való közlekedés nem megoldható kelet-nyugat irányban a vasút miatt. A NER megint sikeresen elkergette a megoldási lehetőséget, ami eleve tálcán kínálta magát, és még pénzt is hozott volna a településnek. Ezután büszkélkedik Pintér a városfejlesztési és környezetvédelmi bizottság ülésén, hogy megmondta előre, hogy el fog menni a cég…?
Ez tipikusan az a magatartás, amit a NER esetében helyben és országos szinten is rendszeresen tapasztalunk: Nem szereti, ha megelőzik, ezért inkább kiteszi a kaszát oldalra. Főleg a sajtó terén igaz ez a viselkedés. Miután az Index olyan sikeresen bontott le falakat, fedte fel a Kaleta-botrányt, és hasonlókat, mi lett vele? A Mészáros birodalomba integrálták erővel. Gödön is évek óta azért nincs helyi újság, mert abban minőséget is kellene tudni felmutatni, de arra sosem voltak képesek a megélhetési politikusok. Mit tettek tehát? A veszélyhelyzet után egyszerűen nem adtak rá felhatalmazást, hogy kiadhassa az Önkormányzat, de közben rám mutogattak, mintha miattam nem jelenne meg. Inkább dögöljön meg a szomszéd tehene, de nehogy valami közhasznú dolog szülessen a közpénzből.
Mit tehet egy civil a városáért?
A helyi példákból kiindulva: ne várjon önkormányzati támogatásra! Gödön a legflottabbul megvalósult várost szépítő projektek a bicikliszerelő standok, a spontán virágültetések, pagoda felhúzása, és hasonló – jogi értelemben véve illegális – lakossági megmozdulások voltak. Persze volt olyan is, hogy képviselő segített, mint amikor Andrejka Zombor szervezésében bokrosítva lett a Jegenye utcai biciklis pihenő, vagy Vajda Viktória körzetes keretből készíttetett tájképet a Feneketlen tó melletti trafóra, illetve helyeztek ki közterületi padokat.
Mindenképp értékelendő, hogy vannak még megközelíthető körzetes képviselők, velük még érdemes egyeztetni. De összességében tényleg azt tapasztaltam, hogy gyakran célravezetőbb végrehajtani a felújításokat, és ha az tényleg lelkiismeretesen valósul meg, akkor a politikusok is inkább az élére akarnak majd állni, mintsem lebontani próbálnák. Sajnos nem egy olyan esetről hallottam, amit már könnyen el tudok képzelni ismerve a szereplőket, hogy a volt alpolgármesternek előadott önzetlen civil felajánlásokra neki csak annyi volt a kérdése, hogy “De nekem az miért éri meg?”…
Van viszont az építkezésnek egy virtuális módja is: a fontos hírek terjesztése is formálhatja a várost. Az az igazság, hogy nem egyedüli sikerem a Duna út felújításának 600 milliós túlárazásának megspórolása, mert nem lett volna annyira hatásos, ha nincsenek lelkes helyiek, akik az arról szóló posztjaimat egyből lájkolják, kommentelnek alatta, illetve tovább osztják.
Sajnos tapasztalható, hogy a független sajtó sem feltétlenül veszi észre az igazán fontos híreket, és csak egymást szemlézve jelenítik meg azokat. De ha a közösségi médián pörög egy hír, akkor már mindegyik médiaszolgáltató megpróbálja a saját újságíróit mozgósítani. A közösségi médiában (és Magyarországon így első sorban a facebook-ra gondolunk) az aktivitásnak számszerűsíthető értéke van.
A Facebook már világszerte hirhedt azért, mert felerősíti a szélsőséges nézeteket, és a buborékban gondolkodást. Ráadásul azt is tudjuk, hogy minél nagyobb a kezdeti aktivitás egy poszton, annál több embernek sorolja előre az üzenőfalán a hírt az algoritmus, tehát exponenciálisan növelhető az elérés. Ez tapasztalható volt, amikor a lemondásomkor a velem közel azonos méretű követőbázissal bíró Bedő Dávid momentumos országgyűlési politikus egy posztot írt, amiben sajnálta a döntésem. Az ő követőbázisa láthatóan – legalábbis abban az időszakban – sokkal aktívabb volt, és az első órában még másfélszer annyi reakciót kapott, mint az én posztom. Az enyém csupán a sok online sajtó megosztásának köszönhetően tudta megelőzni pár órával később.
Nem csak az számít tehát, hogy hány követője van valakinek, hanem az is , hogy ők mennyire aktívak. Ezért hiszem azt, hogy a hétköznapi embernek is van értelme politizálni, és megtalálnia azokat a politikusokat, akik tényleg őt képviselik, és meg tudják szólítani, valamint támogatni őket, akár csak online üzeneteik terjesztésében
Javaslom, hogy gondold át, mit vársz el a kormánytól, az önkormányzatától, a Téged körülvevő társadalomtól. Aztán fektess bele energiát, hogy utánajársz annak, hogy kik képviselik a hasonló elveket, és hogy melyik csoportokban lehet ezekről a témákról kulturáltan társalogni. Amikor a facebookot görgeted, akkor jusson eszedbe, hogy a lájkjaid formálják a politikusok döntéseit is. Ha csak cuki kiscicás képek kellenek, azt kapsz majd tőlük. De ha fontos, hogy mérjék a talajvíz minőségét, hogy legyenek tanárok az iskolákban, hogy ne kelljen annyi áfát fizetni, akkor lehet, hogy érdemes az erről szóló híreket is hasonló lelkesedéssel osztanod.
Göd hangja 