KATASZTROFÁLIS VÉDELEM 

Az állami törvények, hatóságok, és így minden velük kapcsolatos intézmény és intézkedés haszontalanná vált a gödi Samsung gyár külső védelmi terve kapcsán. A kormány elvett minden adót és érdemi hatáskört a várostól, hogy azt a kellően narancssárga szervezetek között ossza szét, de a valódi felelősséget visszadobta a polgármesternek. Én pedig hiába próbáltam legalább ezt a lehetőséget kihasználni, hogy egy esetlegesen bekövetkező katasztrófa esetén megvédjem a gödieket, még azt is megtagadják, hogy tudhassam: mi történik a gyárban? Ha nem jár jogokkal a kötelezettség, az akár emberéleteket is veszélyeztethet.

Gödről régen a Rétesház és a Duna-part jutott kapásból az emberek eszébe, esetleg a rokonok nyaralói, itt nevelkedett sporttehetségek, vagy a sok más pozitívum közül az egyik, amivel a város büszkélkedhet. Az utóbbi 4 évben a médiában már csak a Samsungtól és a politikai ármánykodástól vagyunk híresek. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a Samsung ipari zajától zúg az egész város esténként; hogy a munkavállalókkal való bánásmódot egyáltalán nem tartom méltónak; vagy azt, hogy a gyár környezetszennyezéséről még mindig nem tudunk eleget ahhoz, hogy megnyugodjunk. Nem segít ebben amikor a Samsung egy képviselője azt nyilatkozza, hogy “azért nem osztjuk meg az adatokat, mert nem szeretnénk fölöslegesen pánikot kelteni”. Most azonban egy másik szorongást keltő botrányt mutatok be: hogy veszett el a maradék reményem is a katasztrófavédelem és az állami törvénykezések hatására a polgári védelemben. 

Az első pandémiás veszélyhelyzet kihirdetése után egy hónappal kijelölte a kormány, az egyébként is nemzetgazdaságilag kiemelt Samsung beruházás védelme érdekében Gödön először, a Különleges Gazdasági Övezetet (KGÖ). Ennek a megfogalmazása csiszolódott azóta, változtattak a területi besorolásokon, kőbe vésték törvény formájában, majd még további területeket raktak hozzá. Adó azóta nem jár onnan a városnak, de amit készpénznek lehetett belőle venni, az az, hogy a városvezetéssel való egyeztetés nélkül hoznak minden döntést. 

Sokáig tisztázatlan volt, hogy pontosan miképp változik meg ettől a polgármester szerepe a különböző ügyekben. Az állami szervek  továbbra is bevontak pár hétig a folyó ügyeinkbe, de aztán feltehetően megkapták a tájékoztatást, hogy erre a fölösleges körre már nincs szükség a látszat kedvéért sem. Egy dolgot hagytak csak meg polgármesteri feladatkörben, az pedig a polgári védelem, vagyis, ha bármi katasztrófa történik a gyár területén, ami a telekhatáron túl is kihat, abban a polgármester segítségével kell eljárnia a katasztrófavédelemnek. 

Milyen haváriára lehet számítani?  

Mivel felsőküszöb fölötti mennyiségben tárolnak a Samsung SDI területén veszélyes anyagokat, a saját védelmi tervük szerint is halálos veszélynek vannak kitéve a környező lakosok, akik az utca másik oldalán laknak. Ennek kapcsán vagyok köteles segíteni a katasztrófavédelem tervezését, gyakorlatozásait, és az ezzel járó feladatok ellátásához szükséges beszerzést intézni. Ez egy államigazgatási jogkör, tehát ebben a felelősségemben még a Képviselő-testülettel sem osztozhatok.

Ezt a hatáskört nem adhattam le felelős városvezetőként, hisz én magam is aggódom a lakosok épségéért. Megpróbáltam inkább jól ellátni a feladatot, és kiváló tanácsadómmal, a volt tűzoltó főtiszttel, Borbíró Mihállyal rengeteget fejlesztettünk a terveken, hogy készen állhassunk bármilyen jövőbeni kihívás elé. Az égető kérdéseket, amiket addig is igyekeztem a kedvestől a határozottig skálán haladva feltenni, immár kockázat nélkül csaptam le az asztalra: 

• Hogy tudja semlegesíteni a gyár a maga területén a veszélyes hulladékot? 

• Pontosan milyen vegyület és mekkora mennyiség keletkezik a veszélyes hulladékból, és az milyen formában hagyja el az intézményt? 

• Milyen automatizmusokkal dolgozik a gyár, ami a szivárgások kiszűrését szolgálja? 

• Milyen bővítkezés várható még területi-, anyagtárolás-, illetve munkavállalói létszám szempontjából? 

Sajnos sem a korábbi kedvesség, de még a határozott kiállásom sem segített. Perhez kellett folyamodnom több ízben is, miután továbbra is elutasították a válaszadást mind a Samsung, mind a hatóságok részéről. Így sikerült megtudnom például azt, hogy a magyar állampolgárok milyen arányban gödiek (vagy egyéb település lakosai) a munkavállalók közül, bár a partnerség jelét sem mutatta a Samsung ebben az esetben sem, mivel direkt véletlenszerű sorrendben, nyomtatott formában küldték el a listát egy excel tábla helyett. 

A hatóságok azonban ennél is botrányosabbnak bizonyultak. A legfelháborítóbb elutasító indok az volt, hogy a hatóságok nem adhatják oda a dokumentumokat, amikre alapozva az engedélyt megadták, hiába számítok ügyfélnek, csak a címüket ismerhetem meg – hiába értéktelen anélkül a határozat. A dokumentumok lehetnek hétvégi bevásárló listák is végülis, de arról nekem nem szabad tudnom. 

Mit is jelent az “ügyfél státusz”?

Ez biztosítja az iratbetekintési jogot, és kötelezi a hatóságokat, hogy értesítést küldjenek az adott ügy különböző mérföldköveinél. Például régen, amikor a szomszéd kerítést húzott föl, és az önkormányzatnál megkérte rá az engedélyt, akkor a szomszéd automatikusan ügyfélnek számított, és kiértesítést kellett, hogy kapjon, tehát a terveket nyugodtan megtekinthette. Igaz, már az építési hatóság sem az önkormányzatnál van, és ügyféli státuszt sem kapnak a szomszédok ilyen esetben. Pedig az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény nagyon szépen fogalmazza meg, hogy kit kellene ügyfélnek tekinteni: akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz, vagy akit hatósági ellenőrzés alá vontak. 

Annyira egyértelmű lenne tehát, hogy ha egy városban felső küszöbértékű veszélyes anyaggal foglalkozó üzem épül, ami mind a közlekedés, mind a polgári védelem, mind a környezetvédelem tekintetében érinti az adott Önkormányzat feladatát, akkor az a település automatikusan ügyfélnek kellene, hogy minősüljön. Ennek ellenére a KGÖ kijelölése óta külön kell kérnünk az ügyféli státuszt, és rendre elutasítja azokat a hatóság, hogy aztán pereskedéssel hónapok munkája árán kaphassuk azt meg. 

Milyen ország az, ahol a katasztrófavédelem a vele együttműködő polgármestert tekinti ellenségnek, és a külföldi céget védi a helyi lakosság helyett? 

A hatóságokkal való kommunikációs nehézségeket, amiket talán politikai szándékok is erősítenek, nem fogom tudni áthidalni egyedül, és a gödiek védelme anélkül nem lehet garantált. Éles helyzetben, ha csak pár percig tartanak vissza egy lényeges információt, az emberek százainak halálát eredményezheti. Úgy lenne helyes, ha a kötelezettségeket az viselné, aki a jogokat is megszerezte. Anélkül nem vállalható a felelőssége sem a polgári védelemnek.