Az Alkotmány utcai fák

Idén nyáron – pályázati pénzből – megújul az Alkotmány utca szilárd burkolata. A megelőző közműcseréket már elvégezték, véget ért a tanév, a jövő héten indunak a munkálatok. Sajnos sok fát is ki kell vágni, ami nagy visszhangot váltott ki a közösségi oldalakon (és a megyétől nyert Samsung-pénzt a gödi önkormányzat gyalázásába forgató dunakeszi tényferdítő online “újságban”). Ebben a posztban a fakivágások miértjéről, és egy, a nulladik fázisban megmentett fáról olvashatnak.

Az elkészült első úttervek szerint gyakorlatilag az összes fát kivágták volna, azokat is amelyeket a lakók egy-két éve telepítettek, illetve még több parkoló jött volna létre. Noha nem szívesen szólok bele szakmai kérdésekbe, azt gondoltam, az utca elején, a cukrászda mellett növő hatalma japánakác megmentése alapvető fontosságú volna, és ezzel egyetértett Vajda Viktória körzeti képviselő, illetve a főkertész is. Így azt kértük, ezt a példányt kíméljék meg annak ellenére is, hogy a gyökerei megemelték a parkolót és az úttestet. Szerencsére a beruházási osztály szakemberei sem (mindnyájan) voltak a gondolat ellen, így az útpálya elhúzását rendelték meg a tervezőtől. Bár van, aki szerint ez hiba, és valójában azt a fát is ki kéne vágni, hiszen tönkre fogja tenni az utat, ragaszkodtunk az álláspontunkhoz, így a politikai akarat itt felülírta az útépítő szakma érveit.

Sajnos vannak olyan tényezők, amelyeken semmilyen városi akarat nem tud felülkerekedni – a szabályozásokban szereplő, az út jellegéből adódó szélességet nem lehet csökkenteni, így az északi oldal terebélyes akácfájának megmentése érdekében be kellett áldozni a déli, sokszor csonkolt, a vezetékekbe belenövő példányokat. Bár jobban örültünk volna, ha ezek megmaradhatnak, hiszen itt, az Alkotmány utca kettes úthoz közeli végén ezek a fák valóban árnyat adnak, kénytelenek voltunk meghallgatni a szakmai érvelést: a koronákat amúgy is vissza kellett volna vágni a vezetékek miatt, illetve az útalap építése során annyira sérülnének a gyökerek, hogy néhány év múlva feltehetőleg úgyis elpusztulnának. Igaz, ez esetben nem kéne most magyarázkodnunk, de ha a fákat eltávolítjuk és helyettük a vezeték alá való, alacsonyabb fajták kerülnek, hamarabb lesz belőlük szép fasor. Sajnos egyébként sem túl egészségesek – az évtizedeken keresztül végzett visszavágás miatt odvasak, korhadnak.

Az útfelújítás tervezésekor olyan dolgokra is gondolnia kell a szakembereknek, ami az “egyszeri polgár”, illetve a politikus számára nem feltételenül láthatóak. Az egyik ilyen a fák gyökere, amely legalább annyia szétterjeszkedik a föld alatt, mint amennyire a korona felette, így az útépítés során olyan súlyosan sérülhet, ami a részben a fa pusztulását, részben olyan statikai károsodást eredményezhet, ami a kidőlés veszélyével fenyeget.

A másik, hétköznapi ember számára láthatatlan útépítési feladat a vízelvezetés, amit egy felújításkor feltétlenül kezelni kell, pláne ha van egy jól ismert probléma az érintett szakaszon. Aki erre jár, jól tudja, hogy nagyobb esők után óriási, a gyalogos közlekedést ellehetetlenítő tenger keletkezik a cukrászda melletti utcasarkon, ezt a mostani építkezés során meg kell szüntetni, hatékony vízelvezetés kialakításával. A keskeny utcán ez további megoldandó feladatot, adott esetben feláldozandó fákat is jelent. Olyasmit, amiért fáj a szívünk, de nem dönthetünk másként, hiszen teljesen felesleges milliókat költeni egy utcára, ha továbbra is állni fog rajta a víz és emiatt pár éven belül újra tönkremegy (arról nem is beszélve, mennyire fel fognak háborodni a választók, ha a felújítás ellenére is bokáig vízben gázolva kell közlekedniük.)

Az Alkotmány utcai japánakácok idősek, és vezeték alá lettek ültetve, amit gyerekkoromban és azután is úgy kezeltek, hogy minden tavasszal tövig vágták a hajtásaikat 2,5-3 m magasságban. Ezt néhány példány esetében már abbahagyták, így magasra nőhettek, az évtizedeken át folytatott gyakorlat azonban nem múlt el nyomtalanul: ezek a fák teli vannak sérülésekkel, korhadásokkal. Az ágak pedig belenőttek a vezetékekbe – az önkormányzatnak sosem volt se pénze, se kapacitása szakszerűen gondozni, az ELMŰ pedig (főként ugyanezen okokból kifolyólag) faápolási szempontokat nem vesz figyelembe. A Walch épület melletti fák emiatt betegek, és egyébként lehet tudni róluk, hogy újra alaposan vissza lesznek vágva, amint az áramszolgáltató ismét sort kerít erre a szakaszra. De ezen a részen legalább van egy pozitívum is: az épület udvarán álló hatalmas hársak itt bőven beárnyékolják még az utcát is.

Bevallom, maradt pár kivágandó fa, amit lefotóztam, de most nem írok róluk, mert nem tudom pontosan, a sorsukról mi döntött (az egyik egy fiatal, egészségesnek látszó, talán gömbjuhar, a másik egy szintén sokszor csonkolt akác). És nem fotóztam le azokat sem, amelyek maradnak a déli oldali járda mellett, pedig nem igazán adnak árnyat, hiszen “rendesen” vissza vannak vágva épp úgy, mint gyerekkoromban. Nem örülök a fakivágásoknak, de a szakemberek meggyőztek arról, hogy ez a kevésbé rossz döntés. A másik ugyanis az lett volna, hogy nem újítuk fel az Alkotmány utcát.

A döntés nem arról szól, hogy parkolókat csinálunk a fák helyén. Azok a parkolók eddig is megvoltak, csak nem erre kialakított felületen, hanem porban és sárban álltak meg az autók. A rendezett körülmények hosszabb távon a zöldfelületnek is kedveznek – amivel nem azt akarom mondani, hogy mennyivel jobbak lesznek az új fák, hiszen azoknak sok idő kell amíg megnőnek – hanem hogy ezentúl nem lehet majd oda állni, ahol a fűnek vagy a bokroknak van a helye, és nem fordul majd elő, hogy a manőverező járművek ráállnak a fák gyökerére és/vagy megsértik a kérgüket. Én azt szeretném, ha (inkább előbb mint utóbb) megtiltanánk a személyautós behajtást a Petőfi utcába (kivéve lakók) és a gyalogos, közösségi vagy kerékpáros közlekedés lenne az iskola megközelítésének leggyakoribb módja. De kellenek parkolók is, hiszen mindig van, aki autóval jön, és még a legmegátalkodottabb biciklis családdal is előfordulhat, hogy vármakettet vagy több tálca süteményt visznek az iskolába, amihez muszáj autót igénybe venni. És remélem – valamint azon leszek – hogy az Alkotmány utcai parkolók a környezetbarátabb közlekedéshez vezető első lépésként szolgáljanak. Ehhez persze nem csak akarat (és politikai többség) kell majd, hanem szemléletváltás is – biztos vagyok benne, hogy csak tiltással nem fogunk semmire sem menni, egyszerre kell a zöld közlekedés feltételeit javítani és az emberek gondolkodását megváltoztatni ahhoz, hogy valódi eredményt érjünk el.