Kukamizéria, és ami mögötte van

…avagy két pályázat Magyarországon

Göd Város Önkormányzata két hulladékos pályázaton indult még az előző (fideszes) ciklusban, 2017-ben, és mindkettőn nyert: A KEHOP 3.1.2. a zöldhulladék-gyűjtés, a KEHOP 3.1.1. a szelektív gyűjtés korszerűsítését, kiterjesztését szolgálná. Mindkettő része új kukásautók és munkagépek, valamint a lakosság számára kiosztható gyűjtőedények beszerzése, és mind a kettő úgy lett kiírva, illetve kialakítva, hogy a nyertes települések nem pénzt, hanem az eszközöket kapják meg, tehát tulajdonképpen “semmi dolguk” a beszerzéssel.

A kukásautók elég speciális járművek, így nem meglepő, ha eltart egy ideig a leszállításuk – na de több mint 4 évig? A két pályázaton nyert 4 jármű közül még csak kettő érkezett meg Gödre 2021 végén, a másik kettőre a legújabb ígéret 2022. első negyedéve (amiből még két hét van hátra, szóval biztosan lehet tudni, hogy ez is csúszni fog). Mint ahogy a munkagépek többsége, pl. a billenőplatós teherautó sem érkezett még meg. Sőt, a 3.1.1-es, szelektív gyűjtést elősegítő pályázat esetén a gyűjtőedények (a kukák) közbeszerzési eljárása még el sem indult.
Gondolhatnánk, lassú, lassú, de ha nem településenként, hanem tíz- vagy százezres nagyságrendben vásárolják, akkor ugyan a kisebb gyártók és kereskedők kiesnek a lehetséges beszállítók közül, de legalább sokat spórol az állam. Aha. A gödi 120l-es kukák darabja 12.103 Ft, a neten fellelhető kiskereskedelmi árak egy egyszerű keresés után 11.887 és 13.990 Ft között mozognak. Szóval közpénzt megtakarítani ugyan nem sikerült, de legalább minden sokkal lassabb, elképzelhetetlenül több adminisztrációval jár, így egy csomó pluszköltséget is generál. Ahelyett, hogy a megnyert edényzetet simán kioszthatnánk a lakosoknak, azt szigorúan nyilván kell tartani, szerződést kötni az önkormányzat és a Hulladékgazdálkodási Kft. között az átadásról, majd egy másikat a Kft. és a lakosok között, hiszen nem kaphatják meg csak úgy, a közvagyonnal el kell tudni számolni, ha megsérül vagy eltűnik, a kárt meg kellene téríteni a cég számára. (Már ha bárki képes majd ellenőrizni és nyilvántartani… vagy ha nem is, papíron legalább minden rendben lesz.)

Idén januárban a pályázatokhoz tartozó szemléletformálási feladatokat (amit eredetileg szintén központilag terveztek) önkormányzati hatáskörbe rendelték. Ez a két pályázat esetében összesen körülbelül nettó 25 millió forintos keret – csodálatos lehetőség, hogy erre a célra ilyen rengeteg pénzt lehet elkölteni. Milyen jó, ebből telik a kiosztandó kukákhoz és komposztálókeretekhez egyből tájékoztató füzetet adni, óriásplakátokon hirdetni, eseményeket, rendezvényeket szervezni!

Igenám, de a kipipálandó feladatok elég pontosan meghatározottak, illetve saját teljesítésről szó sem lehet. A közbeszerzési szabályok alapján bizonyos dolgokat össze kell számítani, és egyben kiírni, ami miatt minden sokkal tovább tart. Nem lehet megrendelni külön-külön az óriásplakátokat és a roll-upokat, és magunknak kitalálni, hogy az egyes ismeretterjesztő anyagok mit tartalmazzanak, hanem kell keresnünk egy nagyobb céget, amely lebonyolítja az egészet és ráteszi a maga hasznát is. És vagy nem osztjuk ki a komposztkereteket még vagy fél évig, vagy nem készül el addig hozzá a füzetecske (amit egyébként néhány hét alatt el lehetne juttatni az ötlettől a kész nyomdai termékig).
Számos nagyon hasznos dolgot kell megvalósítani – iskolai vetélkedőt, honlapot, nyomtatott anyagokat, roll-upokat, kiállítást – de a hulladékos szemléletformálás egyik elemeként a több tízezer, pillanatokon belül szemétté váló műanyag kulcstartó legyártatása számomra több mint kontraproduktívnak tűnik.

Annak megszervezése, kitalálása, közbeszerzési kiírásba öntése, hogy ezeket a pénzeket a lehető leghasznosabban költsük el, a polgármesteri hivatal jó pár dolgozójának együttműködését és sok-sok munkaóráját veszi igénybe. Nem baj, hiszen jó célra megy – de az egésszel járó adminisztáció, ide-oda levelezgetés, állásfoglalások kérése és megvárása alatt úgy érzem, éppen a mintapéldáját látom a jó szándékkal kikövezett, pokolba vezető közpénzszórásnak. Aminek a végén lesz majd egy távoli cég, aki mindent lebonyolít és lepapíroz, szép kis haszonért cserébe. Míg ha kapna a város 10-15 milliót, amit úgy költ el erre a szemléletformálásra, ahogy a legjobbnak látja, igénybe véve (és esetleg díjazva is) a helyi civil szervezetek, oktatási intézmények meglévő szellemi potenciálját, ugyanúgy összejönnének az elszámoláshoz szükséges számlák, elkészülnének a kiadványok, a honlap, az osztogatható ajándékok, megvalósulnának a rendezvények, de a végeredmény jobban megfelelne az igényeinknek és jobban megmozgatná a városlakókat. Öszességében pedig gyorsabb és egyszerűbb volna, és még kevesebb közpénzbe is kerülne.