Komposztálni kötelező?

Most, hogy elkészült az első, kísérleti közösségi komposztálónk Gödön, és nemsokára kikerülnek a következők is, muszáj arról írnom, hogy miért kell komposztálni. Nem “lehet”, vagy “jó lenne”, hanem egyszerűen elkerülhetetlen, hogy megbarátkozzunk azzal, hogy kertünk egy-két négyzetméterét erre a célra áldozzuk – a kiszáradó tavak, megáradt folyók által elmosott városok, erdő- és bozóttüzekben felperzselt üdülőhelyek képei láttán egyszerűen nem lehet kérdés, hogy mindent meg kell tennünk környezetünk (vagy még inkább saját magunk) érdekében. Nehéz feladatnak tűnik, pedig nem az.

Nekem persze könnyű, mert amióta az eszemet tudom, komposztálunk, az első ilyen “létesítményt” anyukám építette a kertünkbe, bontott téglából. Akkoriban szabadon lehetett Gödön avart égetni az év bármelyik napján, de ő egyszerűen utált volna a füstölgő kupacok mellett álldogálni, és egyébként is érdekelte minden új módszer (a 90-es évek végétől fogva Gertrud Franck könyve, Az öngyógyító kiskert módszerét követve társított növényeket, mulcsozott, vetésforgózott).

Rengeteg információt találni a neten a komposztálásról, módszerekről, rétegzésről, edényekről, segédanyagokról, forgatásról, arról, hogy mit lehet és mit nem beletenni – bevallom, én a legegyszerűbb módszert követem. Műanyag komposztálót használok, felül mindent beledobok, alul pedig kiszedem – sosem forgatom, sosem locsolom, sosem veszek/teszek bele “startert”, “gyorsítót” vagy gilisztát. Persze az fontos, hogy mi megy bele, (és néha az is, hogy egyszerre mennyi), de tényleg nem bonyolítom agyon a dolgot. Ősszel ugyan nem elég a négy edénynyi kapacitás, ezért a mogyoróbokrok alján kupacba hordom a faleveleket, de aztán tavasszal-kora nyáron ezeket az addigra alaposan összeesett kupacokat is elnyelik a komposztsilók, és ugyan azóta is folyamatosan hordom rájuk az anyagot, mostanra a június elején szó szerint csordultig töltött komposztálók félig vannak csak. Ősszel majd kiásom az aljáról az “elkészült” részt (a többi előzékenyen fennakad, amíg kotorászok alul, aztán pedig a helyére zuhan), a maradékra pedig jöhet újra a falevél. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a fűkaszálékot nem komposztálom, hanem maximum 10 cm magasan elterítem a veteményen és a bokrok alatt. Így egyszerre javítja a talajt és spórolja meg nekem a gyomlálást – ráadásul szerintem még jól is néz ki. Túl vastag rétegben berohadna és megbüdösödne a komposztálóban – de kiszárítva egyébként a fű is korlátlan mennyiségben betehető.

Ugyanakkor megértem, hogy sokan idegenkednek a komposztálástól. Csúnya, büdös, nincs rá hely, vonzza a patkányokat – azt hiszem ezek a leggyakoribb ellenérvek. Noha a komposztáló ritkán a kert dísze – azért vannak rá sikeres próbálkozások -, és tényleg elfoglal valamennyi helyet, ha nem rontjuk el, egyáltalán nincs szaga, és nem vonz semmilyen kártevőt sem.

• 

• 

Ha elszállíttatjuk, akkor a falomb, a fű, a gyom, a zöldség- és gyümölcshéj zöldHULLADÉK, amit ártalmatlanítani kell, ha viszont komposztáljuk, akkor hasznos tápanyaggá válik kertünk növényei számára. Szóval a hátrányok eltörpülnek az előnyök mellett. És ugyan a komposztálás során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, mint bármilyen égésnél, azért a karbonlábnyomunk igenis csökken, ha helyben kezeljük a zöldhulladékot ahelyett, hogy kukásautókkal furikáztatnánk a lerakóba.

Az áráról nem is beszélve. Évi 12 zöldhulladék-elszállítás költségét a szemétdíj elvileg tartalmazza, a gyakorlatban azonban a rezsicsökkentés és a hulladékszállítási rendszer fideszes átalakítása miatt a költségek és a díjak egyáltalán nincsenek egymással összhangban, a különbözetet az önkormányzat kénytelen fizetni. Mint ahogy a lerakóba ingyenesen kivitt zöldhulladék begyűjtési, szállítási és ártalmatlanítási díját is – tonnánként jelenleg 17 ezer forintot.
2017 előtt a zöldhulladék-lerakóban fizetés ellenében lehetett leadni a zsákokat – abban az évben 594 tonna volt az összes beszállított mennyiség, ami 2020-ra, folyamatos növekedéssel elérte a 2206 tonnát. Ez azt jelenti, hogy mi, gödiek 37,5 millió forintot költöttünk e célra – aminek pedig rengeteg helye volna máshol, út- és járdaépítéstől közterületgondozásig, közintézményektől az óvodákig, civilek támogatásától közösségi rendezvényekig.

Nézzék meg a közösségi komposztálókat, tájékozódjanak, kérjenek segítséget a Gödi ÖkoKlub önkénteseitől, és tegyünk együtt egy zöldebb, környezetbarátabb városért!