61. Játszóterek mindenkinek

Két játszóteres projekt is megindult Gödön – az egyik még csak a gondolkodás szintjén, a másik még idén, akár a nyáron megvalósulhat. Utóbbiról már volt szó – a Samsung egy ideje tervbe vette, hogy játszóteret épít a városban, már írtam is róla. A képviselő-testület, illetve a városvezetés elsősorban a bócsai, Zrínyi utcai játszóteret ajánlotta e célra, de mivel ezt a cég nem szerették volna, a régi golfpálya koncepciójában erre kijelölt részt, illetve a Várdombot ajánlottuk a figyelmükbe. Úgy tűnik, a cégnek ez utóbbi a legszimpatikusabb, úgyhogy most ezt járjuk körbe – a jövő héten eljönnek megnézni a helyszínt, kikérjük a képviselők véleményét – a poszt alján az Önökét is -, majd ezek ismeretében megyünk tovább. A Samsungnak nem kell hosszadalmas és bonyolult eljárásokat lefolytatnia, így ha megszületik a döntés és a képviselő-testület (veszélyhelyzetben a polgármester) is áldását adja az ügyre, egy-két hónapon belül új játszóterünk lehet.

A másik téma is régóta motoszkál a fejünkben: mint ahogy más városokban, Gödön is élnek “másmilyen” gyerekek, mozgáskorlátozottak, látássérültek, autisták, más fogyatékosságokkal élők. Milyen jó lenne, ha lenne egy befogadó (integráló) játszóterünk, ahol együtt lehetnének az átlagos és az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyermekek! Ha lenne néhány, kifejezetten a más fejlődésű gyerekek számára alkalmas játék, azokat, nem mellesleg, a többiek is használhatnának, hiszen ezek nem egyszerűen játékok (mint ahogy egy sima hinta sem), hanem nagyon komolyan hozzájárulnak például az idegrendszer, a mozgáskoordináció fejlődéséhez.

A Máltai Szeretetszolgálat már tavaly ősszel jelezte levélben (és a szeptember 30-i testületi ülésen Balogh Csaba tájékoztatta róla a képviselőket, én pedig nemrég telefonon beszéltem róla a frakcióvezetőkkel), hogy a Gondviselés Háza mellett, a Mayerffy utcai harangláb telkén szívesen kialakítanának egy ilyen, integráló játszóteret, amelyet a gondozottaik és a gödiek egyaránt használhatnának (természetesen a harang is megmaradna). A gödi SNI-s gyerekeket nevelő szülők is régóta szeretnének ilyet (FB-csoportjukban osztják meg egymással tapasztalataikat, gondjaikat, örömeiket). A csoport két alapítója, Szotyori Szilárda és Kiss Mónika komplett anyagot küldött számunkra, hogy megkönnyítsék az önkormányzat dolgát, ha belevágna egy ilyen játszótérfejlesztésbe, az elkészítésbe bevonták a város fejlesztő és gyógypedagógus szakembereit is. Konkrét játéktípusokat és helyszínjavaslatokat (Mayerffy utca, Nemeskéri kiserdő, felsőgödi sportpálya) kaptunk tőlük, és a finanszírozáshoz is adtak ötleteket. 

Egyelőre persze a forrást is meg kell találnunk, de sok minden elképzelhető: az új játszótér mellett a régiekre is ki lehet helyezni egy-egy új játékot, lehet egy helyszín vagy több, támogathatjuk a máltaiak javaslatát a telek használatba adásával, de szóba jöhet ezek kombinációja is.

Nagyon fontos, hogy nem külön játszóteret szeretnénk, hanem egy olyan helyet, ahol együtt lehetnek a gyerekek – ennek előnyeiről személyes tapasztalatból is beszámolhatok. Munkahelyemen, a dunakeszi Krisztus Király Katolikus Általános Iskolában az egyik tanteremben egy másik intézmény, a Veni Vidi Vici Alapítvány “Szivárvány” osztálya működik, saját nevelőkkel és pedagógiai programmal. A látás-, mozgássérült vagy enyhén értelmi fogyatékos “szivárványok” ugyanazon a játszótéren, ugyanazon az udvaron játszanak, mint a mi tanítványaink, így a gyerekeknek teljesen hétköznapi jelenséggé vált, hogy vannak olyanok, akik fehér bottal, kerekesszékkel vagy más fura eszközökkel közlekednek, és míg ők fogócskáznak, addig egy társuk épp bottal járni tanul az udvar másik felén. Persze év elején az elsősök (és az újonnan érkezettek) érzékenyítő nappal kezdenek (amit mindenki imád, és ha lehet, minden évben részt venne rajta, hiszen például ki lehet próbálni a kerekesszéket), és van, aki legalábbis tartózkodó marad. De gúnyolódás, mutogatás soha nem fordul elő, természetes, hogy segítünk, vigyázunk rájuk a lépcsőn, és hogy ők is szerethető, értékes emberkék, akkor is, ha tényleg, látványosan mások mint mi. Néhány kisgyerek számára a pandémia egyik legfájdalmasabb következménye pedig, hogy a szabadidejükben nem vendégeskedhetnek a szivárványosoknál, mint ahogy az eddig megszokott volt, és nem ölelgethetik az udvaron őket. (Ebben a pillanatban pedig nincsenek is az épületben, amitől nem csak fizikailag, de érzéseinkben is tényleg nagyon üressé vált a földszinti folyosó egy része) Az együttléttel tehát nem csak az SNI-sek, hanem a többiek, az egész társadalom gazdagodik. (Az iskoláról és a Szivárvány osztályról bővebben például itt lehet olvasni.)

Mi nagyon szeretnénk, ha Gödön lennének helyek, ahol együtt játszhat az összes gyerek, ha a “másképp különlegesek” és szüleik, családjaik kevésbé szigetelődnének el a többiektől, ha az “átlagos” apróságok is kipróbálhatnák, élvezhetnék ezeket a játékszereket, és ezáltal mindannyian többek lennénk.

Önöknek mi a véleménye a tervezett gödi játszóterekről?

Töltse ki a kérdőívet!