Közösségi média egy polgármester szemszögéből

Emlékszem, hogy 2019-ben alig sikerült bármilyen médiamegjelenést elérnünk a kampány során, és fogadóhely sem nagyon akadt élő fórumok szervezésére. Az ellenzék minden nagyobb városban nagy erőkkel vonult fel a közösségi média frontvonalára. Klasszikus módon a Facebook volt a fő kiszemelt. Ezek az “ingyenes” szolgáltatók adtak lehetőséget, hogy a politikusok megismertethessék magukat a tömegekkel.

A Facebook ideális tömegek megszólítására és önmagunk bemutatására. Kampány során pont erre van szükség, lehetőleg megízesítve ütős véleményekkel vagy empátiát ébresztő fotókkal. Jobb esetben ezekben az üzenetekben ott van a politikai állásfoglalása az embernek, hogy mit tart fontosnak, milyen elhatározásai vannak, mit nem tud tolerálni, stb. Rosszabb esetben nem szól másról a populista politikus üzenőfala, mint hogy mit eszik épp, mennyire cuki a kutyája és hogy a családjával mennyire boldog.

A közösségi média össze tudja kötni az embereket egy illuzórikus világban, ami a megélhetési politikusok fellegvára. Még csak találkozniuk sem kell a választóikkal, és mégis szerethetővé válnak. Csak egy kép erejéig kell mintaéletet élni, és mégis megbízhatók lesznek. Nem kell valódi kutatómunkát végezni egy hazugság leleplezésére, mert a követők többsége gyorsabban lájkolja a címet, minthogy elolvasná a kifejtést.

Van némi túlzás a fentiekben, de sajnos statisztikailag még mindig igazolhatom a saját oldalam elérési mutatóival is. A népszerűség pedig számokban mérhető, és ezeket a számokat használják fel a politikusok az egymás közötti hatalmi tárgyalásokban, hogy igazolják álláspontjukat. Ezért a magyar politikai kultúrára nézve kifejezetten veszélyesnek tartom ezt a jelenséget.

A kulturális változást nem csak fentről érkező nyomással lehet elérni. Sopron is önerőből vált a leghűségesebb várossá 1921-ben, és ma is megdobogtatja a diákok szívét, ha erről tanulnak. Ez kihat az egész nemzetünk hazaszeretetére. Ugyanígy szeretnék én is hatással lenni: példamutatással, a társadalom aktív részeseként.

Megvan a maguk szerepe az egyoldalú nyilatkozatoknak. Valódi mozgatóereje azonban a párbeszédnek van, ahol valódi figyelemmel vagyunk a másik félre. Úgy lehet megkülönböztetni a monodrámát a dialógustól, hogy a dialógusban az egyik fél reagál a másik üzenetére.

Sajnálattal látom, hogy sokakat megtéveszt a közösségi média. A Facebook a dialógus illúziójába kergeti a felhasználókat, mert elrejti, hogy amíg ők reagálnak valakinek az üzenetére, addig a másik fél már csak a fogadtatás összesítő számait fogadja. Hányan lájkolták? Hányan osztották tovább? Mekkora az elérés? Mennyi nevető fejet kapott a poszt? Így távolodik el a minőségi kommunikációtól a közösségi média, bár tény, hogy még mindig élőbb, mint egy abszolút egyoldalú televíziós műsor.

Most már gyakorló politikusként annak vagyok támogatója, hogy az oktatási rendszerbe legyen bevezetve közösségi médiának a megfelelő, etikus használatára képzés. Gyakorló szülőként pedig azt támogatom, hogy ezzel a természetellenes, futószalag-kommunikációval összességében legyen bekorlátozva az eltöltött idő, hogy ne sérüljön senkinek se a személyisége.

Amit polgármesterként tehetek, az pedig az etikus használata a közösségi média nyújtotta elvitathatatlan előnyöknek. Közérdekű információkat osztok meg a gödi lakosokkal, de nem megyek bele “kamuprofilokkal” csatározásokba, nem rabolom a saját időmet és nem próbálom azt erőltetni, ami párbeszédnek látszik, de valójában nem az.

A tényleges párbeszédre alkalmas eszközök rendelkezésre állnak, létrehoztunk egy demokracia@god.hu e-mail címet, ahol valós kérdésekre lehet valós válaszokat kapni. Az új honlap elkészültével rendelkezésre áll majd egy hibabejelentő rendszer, ami segíteni fog a lakosság észrevételeinek becsatornázásában. Ezen felül a Településszerkezeti Tervek “társadalmasítása” lesz még egy nagyon fontos kapcsolódási pont.

A vírus csillapodásával pedig ismét járni fogom Göd utcáit és személyesen is beszélgetni a lakosokkal, mert ez az igazi párbeszéd.

One thought on “Közösségi média egy polgármester szemszögéből

  1. Ha a közösségi média valóban egy fórum és platform, addig hasznos és lehet etikusan használni.
    Az még hagyján, hogy vállalkozásoknak marketing felület (bár ott is van helye normáknak, a GVH teljesen korrektül mozdult rá az influenszerek szponzorált tartalmainak jelölésére is).

    De éppen az álhírek kiszűrése felkiáltás mentén ez az egész mérhetetlenül sérül, lassan már a vélemény szabadságának, a közéleti vita szabadságának politikai korrektség oltárán történő feláldozásáról beszélhetünk. Pártpolitikai témában pedig az egész az angol szóval nudgingről szól egyre inkább. Finom böködésekkel a választók manipulációjáról… Amennyire látom, a pártpolitika — sajnos — nem egy oldaláról…

    Hja, ami a dialógust illeti, az sok helyen visszaszorult… pedig már legalábbis Szókratész óta lehet tudni, hogy mennyire fontos… Ami az oktatási rendszert illeti, én elsősorban több szokratészi dialógust szeretnék látni, amihez kisebb csoportokra, több és kevésbé agyonterhelt tanárokra volna elsősorban szükség. (Persze helyenként a régi épületek kialakításával is gond lehet).

    A hibabejelentő rendszer jól hangzik, évek óta bejelentett hibák is porosodnak… (mint pl. akár balesetveszélyt is jelentő forgalomszervezési hibák, rosszul alkalmazott közúti jelzőtáblák)

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) dzsaszper bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s