Közösségi média egy polgármester szemszögéből

Emlékszem, hogy 2019-ben alig sikerült bármilyen médiamegjelenést elérnünk a kampány során, és fogadóhely sem nagyon akadt élő fórumok szervezésére. Az ellenzék minden nagyobb városban nagy erőkkel vonult fel a közösségi média frontvonalára. Klasszikus módon a Facebook volt a fő kiszemelt. Ezek az “ingyenes” szolgáltatók adtak lehetőséget, hogy a politikusok megismertethessék magukat a tömegekkel.

A Facebook ideális tömegek megszólítására és önmagunk bemutatására. Kampány során pont erre van szükség, lehetőleg megízesítve ütős véleményekkel vagy empátiát ébresztő fotókkal. Jobb esetben ezekben az üzenetekben ott van a politikai állásfoglalása az embernek, hogy mit tart fontosnak, milyen elhatározásai vannak, mit nem tud tolerálni, stb. Rosszabb esetben nem szól másról a populista politikus üzenőfala, mint hogy mit eszik épp, mennyire cuki a kutyája és hogy a családjával mennyire boldog.

A közösségi média össze tudja kötni az embereket egy illuzórikus világban, ami a megélhetési politikusok fellegvára. Még csak találkozniuk sem kell a választóikkal, és mégis szerethetővé válnak. Csak egy kép erejéig kell mintaéletet élni, és mégis megbízhatók lesznek. Nem kell valódi kutatómunkát végezni egy hazugság leleplezésére, mert a követők többsége gyorsabban lájkolja a címet, minthogy elolvasná a kifejtést.

Van némi túlzás a fentiekben, de sajnos statisztikailag még mindig igazolhatom a saját oldalam elérési mutatóival is. A népszerűség pedig számokban mérhető, és ezeket a számokat használják fel a politikusok az egymás közötti hatalmi tárgyalásokban, hogy igazolják álláspontjukat. Ezért a magyar politikai kultúrára nézve kifejezetten veszélyesnek tartom ezt a jelenséget.

A kulturális változást nem csak fentről érkező nyomással lehet elérni. Sopron is önerőből vált a leghűségesebb várossá 1921-ben, és ma is megdobogtatja a diákok szívét, ha erről tanulnak. Ez kihat az egész nemzetünk hazaszeretetére. Ugyanígy szeretnék én is hatással lenni: példamutatással, a társadalom aktív részeseként.

Megvan a maguk szerepe az egyoldalú nyilatkozatoknak. Valódi mozgatóereje azonban a párbeszédnek van, ahol valódi figyelemmel vagyunk a másik félre. Úgy lehet megkülönböztetni a monodrámát a dialógustól, hogy a dialógusban az egyik fél reagál a másik üzenetére.

Sajnálattal látom, hogy sokakat megtéveszt a közösségi média. A Facebook a dialógus illúziójába kergeti a felhasználókat, mert elrejti, hogy amíg ők reagálnak valakinek az üzenetére, addig a másik fél már csak a fogadtatás összesítő számait fogadja. Hányan lájkolták? Hányan osztották tovább? Mekkora az elérés? Mennyi nevető fejet kapott a poszt? Így távolodik el a minőségi kommunikációtól a közösségi média, bár tény, hogy még mindig élőbb, mint egy abszolút egyoldalú televíziós műsor.

Most már gyakorló politikusként annak vagyok támogatója, hogy az oktatási rendszerbe legyen bevezetve közösségi médiának a megfelelő, etikus használatára képzés. Gyakorló szülőként pedig azt támogatom, hogy ezzel a természetellenes, futószalag-kommunikációval összességében legyen bekorlátozva az eltöltött idő, hogy ne sérüljön senkinek se a személyisége.

Amit polgármesterként tehetek, az pedig az etikus használata a közösségi média nyújtotta elvitathatatlan előnyöknek. Közérdekű információkat osztok meg a gödi lakosokkal, de nem megyek bele “kamuprofilokkal” csatározásokba, nem rabolom a saját időmet és nem próbálom azt erőltetni, ami párbeszédnek látszik, de valójában nem az.

A tényleges párbeszédre alkalmas eszközök rendelkezésre állnak, létrehoztunk egy demokracia@god.hu e-mail címet, ahol valós kérdésekre lehet valós válaszokat kapni. Az új honlap elkészültével rendelkezésre áll majd egy hibabejelentő rendszer, ami segíteni fog a lakosság észrevételeinek becsatornázásában. Ezen felül a Településszerkezeti Tervek “társadalmasítása” lesz még egy nagyon fontos kapcsolódási pont.

A vírus csillapodásával pedig ismét járni fogom Göd utcáit és személyesen is beszélgetni a lakosokkal, mert ez az igazi párbeszéd.