Milyen politikusaink vannak?

“A tudás hatalom.” Az ismert közhely a Trónok Harcából ismert Petyr Baelish (Kisujj) mottójává vált, ami ellen Cercei Lannister frappáns demonstrációval érvelt, majd kijelentette, hogy “A hatalom a hatalom.” Végül a sorozatban egy harmadik hang is megszólal, Varys: “Az emberek döntik el, mi ad hatalmat, akár tudják, akár nem.”

Én is Varyssal értek egyet, mert nap mint nap tapasztalom, hogy egyes emberek hiszik, hogy a polgármesternél van minden hatalom a városban, pedig jogilag ezt semmi sem támasztja alá. Látom, hogy az iskolákban hogy változott a tanárok megítélése annak köszönhetően, hogy szülők egyre gyakrabban bennük keresték a hibát a saját gyermekük helyett.

A politikát gyakran “hatalomgyakorlásként” is emlegetik, pedig az csupán érdekérvényesítésről szól. Vannak olyan kisközösségek, ahol minden ember részt vehet a megbeszéléseken (család, osztály, munkacsoport, stb.), és van, ahol akkora a csoport, hogy meghatározzák közösen, ki vegyen részt a tárgyalásokon, a döntéshozatalban (országgyűlés, szülői munkaközösség, szakszervezet, stb). A politikusok kifejezetten a közéletet érintő ügyek megvitatói.

Véleményem szerint a szó szerint vett politikusoknak két feladatuk van:

  1. A választói igények alapján kijelölni a célokat, iránymutatást adni a szakemberek számára, hogy az oda vezető uta(ka)t meghatározhassák;
  2. A szakemberek javaslatai és az előnyök-hátrányok mérlegelése alapján hozott döntéseket közérthetően megindokolni, azok általános elfogadottságát erősíteni.

Hasonló kifejtéssel élt Gervai Pál és Trautmann László már 2000-ben, amit olvasásra javaslok a téma iránt érdeklődőknek. Érdekes látni, hogy az információ visszatartásának lehetőségét két évtizeddel ezelőtt hogy értékelték a szakértők, amikor az internet még gyermekcipőben járt ahhoz képest, hogy milyen komoly szerepet tölt be az életünkben. Ráadásul akkor még nem is sejthették, hogy Magyarország vezetése milyen információéhségbe kényszeríti az embereket, ezzel olyan gazdasági egyenlőtlenséget teremtve, hogy az egész társadalmunk megszenvedi azt.

Háromféle politikust ismerek:

  • Reménytelen idealista: aki még mindig hisz abban, hogy jobbá teheti a világot. (Jómagam is valószínűleg túl sokat néztem szuperhősfilmeket és Mátyás király történeteit, és az igazságért küzdök, amikor más már rég vállat rándítana.)
  • Megélhetési politikus: akinek csak az a cél, hogy a választások során kialkudjon magának egy zsíros pozíciót, amivel aztán nem jár se munka, se felelősség éveken át.
  • Hatalmi politikus: abban különbözik a megélhetési társától, hogy hajlandó dolgozni év közben is, csak nem a köz, hanem a saját javára. Minden információt harapófogóval kell kiszedni belőle, és csak akkor tesz bármit, ha az valamilyen kifizetéssel jár.

Mióta a politikusi szakmát tanulom, mindig azt hallom a vállalkozóktól és szakemberektől, hogy a politikai vezetők fő hatalma abból ered, hogy a közbeszerzések kritériumait csak kiváltságosokkal osztják meg időben. Ez így volt mindig is, mára a mérték viszont jelentősen megváltozott. A korrupció, a köz vagyonának egyéni célokra való átjátszása anomália helyett általános eljárássá vált. Nem az történik, hogy az egyébként szükséges fejlesztések kivitelezői “visszacsorgatnak”  a döntéshozóknak, hanem sok esetben már a fejlesztési célokat is az határozza meg, hogy miből lehet több “alkotmányos költséget” kasszírozni.

Közben az emberek fásultakká váltak, a 20 millió alatti csalások meg sem ütik a média ingerküszöbét, az efelettiek pedig felfoghatatlan mértékük miatt nem érdekesek a végső károsultak, az állampolgárok számára. Emellett elterjedt nézet, hogy úgyis minden politikus lop, ami ellen úgysem tehetünk semmit, így nem érdemes foglalkozni a fidesz-közeli oligarchák, Mészárosok, Tiborczok és társaik extrém gazdagodásával.

Pedig az ellopott pénz hiánya mindannyiunknak, a mindennapokban fáj: a kátyús vagy burkolatlan utak, a hiányzó egészségügyisek, a kiégett tanárok, az akadozó ügyintézés, a tönkretett környezet a mi életünket keseríti meg.

Gervai és Trautmann nagyon helytállóan azt is kifejti, hogy “Az információs társadalom azt a helyzetet hozta létre, amikor a politikai alrendszer vezeti a gazdaságit, az önzés alárendelt a közösségi erényeknek.” Példának hozza fel, hogy “A bibliai tízparancsolat minden korszakban érvényes, de pontos jelentését egyes korszakokban pontosan már a kulturális alrendszer tudja megmondani. Ez az alkalmazás függ a természeti és a társadalmi folyamatoktól, a másik két alrendszer belső fejlődésétől is.”

A társadalom akkor működik jól, ha minden információ rendelkezésre áll az adott szinten. A hétköznapi emberek közigazgatásba vetett hite is akkor lesz stabil, ha nem érzik azt, hogy a politikai döntéshozók füstös szobákban hoznak döntéseket; és a politikusok is akkor tudnak a társadalom javát szolgáló döntéseket hozni, ha rendelkeznek a szükséges adatokkal, megfelelően előkészítették a szakemberek a döntéshozatalt számukra.

Sajnos azt is tapasztalom, hogy egyes szakértők látják, hogy egyes döntések konfliktusokat szülhetnek, kellemetlenséggel járhatnak valakinek, ezért a politikusok helyett előszűrik a lehetőségeket. Ez épp olyan veszélyes jelenség még akkor is, ha jó szándék vezérelte az illetőt.

És mindeközben én még mindig Pókember szlogenjét emésztgetem, ami Varys bölcsességével egyáltalán nincs összhangban a valóságban: “A nagy hatalommal nagy felelősség jár.”

Egy ideális társadalomért dolgozom, úgyhogy a szakmai döntéseket továbbra is tiszteletben fogom tartani, és a lakosok akaratát igyekszem összegyűjteni, hogy annak ismeretében hozzak döntést, vagy lobbizzak a döntéshozóknál. Azt javaslom mindenkinek, hogy ha valamit fontosnak tart, akkor tegyen azért, hogy a témában jól informált legyen, és a döntéshozókat is informálja! Így teheti bárki szebbé a környezetét pártpolitikától függetlenül.

GERVAI, P., & TRAUTMANN, L. (2000). AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM GAZDASÁG-FILOZÓFIAI ALAPJAI. Társadalom És Gazdaság Közép- És Kelet-Európában / Society and Economy in Central and Eastern Europe, 22(2), 90-124. Retrieved April 4, 2021, from http://www.jstor.org/stable/41468467

Milyen politikusaink vannak?” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. “A nagy hatalommal nagy felelősség jár.” Jajj de szépen hangzik!
    A nagy felelősség csak akkor létezik, ha van felelősségre VONÁS is, nem csak a lehetősége.
    Egy törvény annyit ér, amennyit betartatnak belőle.
    És itt jön egyik kedvenc olvasmányom Robert E. Shickley; “A Tranai” című novellája az ideális társadalomról.
    Meghallgathatod; https://felolvaso.wordpress.com/scifi/sheckley-robert-a-tranai/
    Elolvashatod (53.oldaltól); http://users.atw.hu/asimov/downloads/Novell%C3%A1k/Isaac%20Asimov%20-%20%C3%89vfordul%C3%B3%20%C3%A9s%20Haj%C3%B3t%C3%B6r%C3%A9s%20a%20Vesta%20t%C3%A9rs%C3%A9g%C3%A9ben.pdf
    Vagy ha van a polcon egy 1972-es 1.sz.Galaktika, akkor abból is elolvashatod :o)
    Aki nem akar ezzel “vesződni” annak elmondom a sok magvas gondolatból az ide kívánkozót;
    A képzelt tökéletes világ polgármestere nagy fizetéssel,irodával, titkárnővel, kötetlen munkaidővel tevékenykedhet a polgárok megelégedésére. A hivatali ideje alatt egy medált kell viselnie. A tudatos polgárok BÁRMIKOR (nem 4-5 évente) szavazófülkében kifejezhetik a tetszésüket/nemtetszésüket a tevékenysége kapcsán. Amikor a negatív szavazatok túlsúlyba kerülnek, a medál felrobban, és leviszi a fejét, miközben senki másban nem okoz kárt.
    Na ez az, amit várok. A közvetlen választói akarat, a visszahívhatóság és a felelősség (a polgármester és a szavazók részéről is)
    A novella 1955-ben készült, úgy látszik, hogy már akkor is igény lett volna rá….

    Kedvelés

    1. Kicsit szélsőséges a meglátás, de gondolom nem a halálbüntetés visszahozásáért hoztad ezt a példát. Én ugyebár nagyon jól tudom, hogy létezik felelősségrevonás, tapasztalom a bőrömön. De ahogy az lenni szokott, a populizmus a hangos kisebbségnek kedvez, és jelen körülmények között a hangos kisebbség a legkevésbé tükrözi a választói akaratot, az eredeti mandátumok kiosztását. Azért is alakult ki sokakkal konfliktusom, mert én a lakosság felé számolok el, nem a kollégák felé, és ezen egyesek megsértődtek. Én lennék a legboldogabb, ha a testület megszavazná a feloszlatást, és kaphatnék visszaigazolást a lakosságtól, hogy kitart-e még a szabadságvágyuk, hogy a korrupció-ellenes városvezetésemet támogassák, vagy inkább az egyszerű, üres közéletre, és Göd néma kizsákmányolására vágynak mégiscsak.

      Kedvelés

  2. Egy jó vezetőnek, egy jó polgármesternek – ha már megválasztották – szvsz a legfontosabb dolga, hogy minél nagyobb számban jó képességű (szak)embereket nyerjen meg magának, akik támogatni tudják és akarják őt a köz érdekében folytatott munkálkodásban. Mert egyedül, úgy- e nem megy. 🙂
    Nekem inkább Tessedik Sámuel munkálkodása tetszik legjobban, aki ebben az országban, egy gyakorlatilag semmilyen különleges értékkel rendelkező alföldi várost fel tudott felvirágoztatni. Tessék csak elmenni Szavasra.
    A legutolsó bekezdéseddel teljesen egyetértek.
    “Egy ideális társadalomért dolgozom…” kezdetű bekezdésed jó kezdés.
    A hozzászólások számából ítélve viszont nagy baj, hogy ezen a platformon megjelent gondolatokat látszólag kevesen olvassák. 😦

    Kedvelik 2 ember

Hozzászólás a(z) Zombory László bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s