Mit hoz magával a második hullám?

Az első országos veszélyhelyzet során számos nehézséggel kellett megküzdenünk, és az újdonság ereje miatt a terhek is külön pszichés nyomással bírtak a mostanihoz képest. Először azt szeretném bemutatni, hogy milyen feladatokat kellett akkor és most ellátnunk önkormányzati szinten. Utána saját példánkból kiindulva írom le, hogy mi most a jelenlegi eljárási rend, és annak milyen veszélyei vannak.

Ha csak a lényegre vagy kíváncsi, akkor azt érdemes megfontolni, hogy korábban a pánik alatt sokkal jobb statisztikákat tudtunk mutatni, és most sötétben tapogatózik a sok érintett és közfeladatot ellátó szerv kapacitása teljes kihasználtsága mellett. Mi pedig a családomban megtapasztalhattuk, hogy komolyan be kell tartani a szabályokat, különben a szeretteinkre jelentünk veszélyt!

Egyik leglátványosabb különbség, hogy tavasszal rendszeresen tudtam tájékoztatni arról, hogy mekkora érintettséggel bír Göd. Ez annak volt köszönhető, hogy polgármesterként én is megkaptam minden hivatalos határozatot. Igaz, május közepére kiderült, hogy akkor sem készült minden esetről határozat, vagy egészen különös utakat járt be, és hozzám néha csak aktualitásuk után jutottak el. Mégis, mostanra tanultam meg értékelni az akkori állapotokat.

A veszélyhelyzet lejárta óta nem kaptam polgármesterként határozatot. Miután több irányból is igyekeztem megtudni, hogy ki nyújthat tájékoztatást, kiderült, hogy az ORFK adhat például a karanténadatokró általános információtl. Így szeptember 11-én kért levelemre 28-án kaptam is választ, hogy “2020. szeptember 18. napján, Göd város területén 70 személy van hatósági házi karanténban.“

Különbség még, hogy amikor tavasszal felhívtam a tisztifőorvos asszonyt, akkor ráért tájékoztatást adni, egyértelműsíteni a kormány rendelkezéseit, most pedig (érthető módon az országos statisztikát látva) arra sincs ideje, hogy felvegye a telefont.

A rendezvényeket le kellett mondani, vagy átszervezni. Ez most sincs másképp. 500 főre tudunk csak programot szervezni, ami a korábbi 1000-2500 fő körüli látogatottságú nagyrendezvényeinket ellehetetleníti. Igaz, a kakóscsiga fesztivál az idei évben rendhagyó módon, de annál frappánsabban több helyszínen valósult meg.

Most már tudjuk, hogy nem elég azt figyelnünk, hogy egy rendezvény önmagában növeli-e a vírus terjedésének kockázatát. A szigorú országos szabályozások hiányában inkább a helyes magatartást kell szorgalmaznunk, hogy ha valaki közösségi eseményen vesz részt, akkor azt a lehető legbiztonságosabb körülmények között tegye.

A kijárási korlátozás húsvétkor varázslatos hangulatot teremtett Gödön, és környezetvédelmi szempontból is jelentős hatást ért el, hiába volt utolsó pillanatban közölve a kormány részéről. Ezzel sikerült kordában tartani a hétvégi nyaralókat Gödön, hogy a felelőtlen találkozások számát csökkenthessük. Most azonban erre egyáltalán nincs lehetőségünk, és azt is tudjuk, hogy egyesekre kifejezetten negatív hatással volt, más problémákat teremtett.

Önállóan kellett megoldanunk a veszélyhelyzet alatt a rászorulók ellátását, amihez állami támogatás helyett a helyi lakosokra és vállalkozókra számíthattunk. Közel száz laptop érkezett, aminek köszönhetően a távoktatást nehezen megoldó családok is segítséghez juthattak. A második hullám során annyi különbséget tapasztalunk, hogy az EMMI-nek köszönhetően az önkormányzat az elosztóközpontban átvehetett hőmérőket és fertőtlenítőszereket a pedagógiai intézmények számára. A többi intézményről teljes mértékben magunknak kellett gondoskodnunk azóta is, és az óvodákba is természetesen ki kell egészítenünk ezeket a készleteket, mert alig egy heti fertőtlenítésre volt elegendő az állami muníció.

Tavasszal volt lehetőség az online oktatásra, ami kellemetlen volt sokaknak, de ahelyett, hogy a jól bevált szokást megtartottuk volna szükség esetére (mint például a karantén alá rendelt osztályok esetében) most már csak a klasszikus tanításra van lehetőség ismét.

Mondjuk az iskolák így is jobban jártak az önkormányzatoknál, hisz nekünk még mai napig nem adtak jogi felhatalmazást, hogy online tartsuk meg a testületi üléseket a képviselőkkel, hogy a határozatképtelenség esélyét csökkenthessük. Továbbra is élőben kell találkoznunk teljes létszámban, ami a szerencsének köszönhető, hogy csak kisebb fennakadásokat jelentett, hisz egyszerre még “csak” három fő hiányzott karantén miatt legfeljebb.

Még az orvosok és fogorvosok is csak hozzánk tudtak fordulni végső elkeseredésünkben, mert nem jutnak elegendő védőfelszereléshez, támogatáshoz. A fogorvosok például a veszélyhelyzet lejárta óta csak a szokásos normatív támogatást kapják, pedig előírták számukra, hogy a vendégek között negyedórás szellőztetést tartsanak, csakhogy így a kieső forgalmat nem tudja megtermelni egy fogorvos sem. A bevétel kiesésére vannak kényszerítve.

Ha sikereinket szeretnénk értékelni a világjárvány kezelése kapcsán, vagy új védekezési tervet szeretnénk összeállítani, akkor kiváló statisztikai készségekkel kell hozzáállnunk az ismeretszerzéshez. Nem elég a városunkban, vagy országunkban észlelt arányokkal szembesülnünk, hanem világ szinten kell vizsgálnunk, és a különböző módszerek és bevetett eljárások hogy szerepeltek.

Forrás: https://www.worldometers.info/coronavirus/#countries 2020/10/17

Magyarország e téren kifejezetten rosszul teljesít. A belügyminisztérium és a miniszterelnökség megírta az önkormányzatoknak, hogy büszkék az első hullám alatt elért sikerekre, de hiába szeretné, ha ugyanazt az eredményt tudnánk felmutatni, ha nem kapunk felhatalmazást ahhoz, hogy ugyanolyan óvintézkedéseket tegyünk. Sok önkormányzatnál valószínűleg már erőforrásukból sem telik a védekezésre, ahogy erről számos alkalommal be is számolunk immár közös megmozdulások során is.

Látom az általános kihatását a COVID19-nek, és tudom, hogy sokakat sokféleképpen érinthet egy halálos vírus. Az önkormányzatok küzdelme azonban csak statisztikákban, életidegen helyzetekben mutatható be. Nem adja át azt, amit a családom saját bőrén is tapasztalt. Ezt szeretném most kifejteni, de ezzel csak egy példát osztok meg, hisz majdnem minden családnál más történetet hallok, akik megélték a karantént.

Szeptember 25-én feleségem, Vajda Viktória egy megbeszélésen vett részt, ahol reggeliztek is, így maszk nélkül is voltak heten egy kifejezetten kis teremben. Köztük az egyik képviselő köhintett párat, de úgy tűnt, mintha csak félrenyelés miatt. Napokkal később derült ki, hogy hárman is elkapták ettől az illetőtől a koronavírust. 

Mielőtt erre fény derült volna, Viki a megbeszélés után egyből egy női politikusokat képző hétvégi tréningre utazott.

A képzésen végig betartották az előírásokat, a maszk viselést, és szellősebben is tudtak tartózkodni általánosságban. Viki vasárnap délután kezdett el hasonlóképp köhögni, mint korábbi tárgyalópartnere, és légzési nehézségei is lettek. Így azonnal haza is jött, és szerencsére be is vált a gondos védekezés: utólag kiderült, hogy tőle már senki sem kapta el a koronavírust.

De hogy mit tapasztaltunk az egészségügy munkájából? Először is Viki felhívta a háziorvosát, hogy PCR tesztet kérjen tőle. Szabálynak megfelelően először a telefonon keresztül kellett diagnosztizálni, és az orvos így az abszolút száraz köhögését hurutosnak hallotta, ezért azt mondta, hogy biztosan nem koronavírus az. Végül pár telefon után sikerült meggyőzni a teszt szükségéről, leadta a rendelést. Elismerésre méltó a háziorvos részéről, hogy rendelése után élőben meg is nézte Vikit, hogy gyakorlati ismereteit bővíthesse.

Délután hívta fel a mentőszolgálat Vikit, hogy megkérdezzék kedvesen, be tud-e menni tesztelésre, mert ha a mentőnek kell mennie, akkor néhány napot még várnia kell. Nyilván megbeszéltük, hogy beviszem autóval Budapestre, és estétől önkéntes karantént vállalja az egész család további eredményig. (Addig ugyanis én inkább távolságot tartottam, mert a lányommal sürgősen szemészetre kellett mennünk, ahol 3 óra várakozás után jutottunk sorra. Láthatóan minden területen túl vannak terhelve az egészségügyi dolgozók.)

A teszt eredményét szerdára tudtuk meg, két napon belül: pozitív lett. Ekkorra Viki már komoly légzési nehézségekkel küzdött, és kifejezetten el volt gyengülve. Szerencsére sikerült beszerezni otthonra egy légzést segítő gépet, és a sok tea és leves is segítette a közérzetét.

Viszont ahhoz, hogy “megbizonyosodhassunk az első teszt eredményéről”, a protokoll szerint Viki számára kötelező volt egy megerősítés. Sikerült elintéznie a háziorvosunknak, hogy szombatra kijöjjön a mentő, és tőlem is mintát vegyen, hogy a vírus továbbterjedéséről is legyen tudomásunk. Második körben is pozitív lett az eredmény Vikinek, nekem viszont negatív, tehát az 5 nap alatt nem kaptam el a közös légtérben tartózkodás ellenére.

A karantén alatt végig dolgoztam a szabályok szigorú betartása mellett. A maszk használaton túl nem csak a kezem fertőtlenítettem, de minden mappát is az aláírandó papírokkal. Hálás vagyok a kollégáimnak és a barátaimnak, mert olyan sokan segítettek, hogy így esélyem volt ellátni a munkát és a ház körüli teendőket is, amíg Viki gyengélkedett.

A rendőrök egyébként a nagy terheltség miatt 2-3 naponta tudnak csak egy-egy helyszínre kimenni ellenőrizni, mint azt megtudtam, de nekünk volt szerencsénk majdnem minden nap találkozni járőrrel. (Becsszó, nem vágytam különleges bánásmódra.)

Hivatalosan 8-án járt le a karantén nekünk, akik csak közvetlen kontaktok voltunk, de Vikinek ez tovább tartott, amíg feloldó határozatot nem kapott. Így, amikor már csak enyhe köhögés maradt meg, de egyébiránt újra erőre kapott, érezhetően meggyógyult, kért egy újabb tesztet, hogy őt is kiengedjék.

8-án jöttek tesztelni, és kedvesen kérdezték is Vikit a cukorbetegsége miatt, hogy meddig bírja éhezéssel, merthogy a teszt előtt két órával nem szabad semmit sem fogyasztani. Megbeszélték, hogy 9 órától jöhetnek, úgyhogy 7 után nem ehetett már semmit, de azért meglepetés volt, hogy délután 1 órára ért csak oda a mentős. Szegény egyedül jött egy félig lerobbant kocsival, és még sajnálkozva mondta is, hogy a listán, amin végig kell mennie, szerepelt, hogy sietnie kell erre a címre, de fölöslegesen, mivel a lista végén volt, és nem volt joga felcserélni a sorrendet.

Az eredmény 13-án kedden érkezett meg: Viki még mindig COVID19 pozitív. Csakhogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a háziorvos is arra jutott, hogy mivel egyre több fals-pozitív esetről hallanak, azt kellett mondják, hogy valószínűleg ő is egy ilyen eset, és ezért megkapta ő is a feloldó határozatot végül. A gyerekeknek az óvodához elegendő volt hétfőn háziorvosi igazolást kérni telefonon. Nem mondom, hogy a diagnózis hiánya a rossz, csak furcsa, hogy mi szükség van gyermekorvosi igazolásra egyáltalán, ha nincs a rendszerben semmi kontroll, csak egy fölösleges adminisztrációs feladat az egész.

Eddig is az átlagnál szigorúbban kezeltem a szabályokat, és ezután is így fogok tenni, mert látom, hogy az alap védekezés mennyire fontos nem csak a koronavírus, de más fertőzések kezelésében is. De azt is látom, hogy amíg a rendszer hibás, a leggyengébb láncszemeknél fog a védekezés haszna megszakadni. Így az egészségügyre és egyéb szolgáltatásokra gyakorolt közvetett hatás sokkal veszélyesebb, és nem az a legnagyobb gond, ha valaki egy védekezési módról megfeledkezik, hanem amikor valaki semmit sem tart be.

Kicsit olyan ez, mint jobb magaskötélpályákon: azért van két karabiner is használatban, hogy mindig legyen egy biztosíték. Ha valaki az egyiket figyelmen kívül hagyja és csak lógatja, a másikat pedig mászás közben átcsatolja, akkor egy megcsúszás után a földön végzi. Ha viszont rendszeresen fertőtleníti mindenki a kezét, és a maszk is ott van az arcán, akkor nem jelent akkora veszélyt, ha két járókelő véletlenül egymásba ütközik.

Mit hoz magával a második hullám?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A tényszerű leírásban nem láttam kritikát arról, hogy egy megbeszélésen (tekintettel a vírushelyzetre) miért kell reggelizni? Valamint az előzményekről, hogy mit kapott a kormány a “felhatalmazási törvény”-nek nevezett rendkívüli intézkedések bevezetése miatt, és hogy az önkormányzatoknak milyen mozgástere van jelenleg a korlátozásokkal kapcsolatban. Viszont sok utalást láttam arra, hogy a kormány tevékenysége és intézkedései “van rajta sapka-nincs rajta sapka” módon mindig hibásak, nem helyénvalók. Ugyanakkor egy statisztika nem mindegy, hogy hogyan készül. Tehát egy Szlovákiával összehasonlító táblázatot itt (biztos minden hátsó szándék nélkül) közzétenni anélkül, hogy tudnánk? milyen adatok alapján készült, számomra elég álságos. Csak példaként az itthoni halálozási statisztikában minden elhunyt szerepel, aki a halála pillanatában (utána boncoláskor) megállapíthatóan vírusfertőzött volt. Így ide kerül az is, aki az elmúlt 6 hónapban rövidebb-hosszabb, de többnyire súlyos betegségben szenvedett, és valószínűleg a covid19 nélkül is meghalt volna. Ugyanez Szlovákiában csak akkor statisztikai szám, ha a halál oka CSAK a covid19.
    Ezért “némi ellentmondást vélek felfedezni” a feltáró szándékú, egyébként semlegesnek tűnő elbeszélés, és a célozgatások, sejtetések között. Az önkormányzatnak van lehetősége korlátozások bevezetésére, azonban ezt népszerűségi okokból nem teszi, és a kormányra hárítja. Ez van.
    Nem látok sehol hirdetést, plakátokat, iskolai oktatást arról, hogy ne menjetek az Auchanba vásárolni (arra megyek el minden nap, és tele van mindig a parkoló), az önkormányzati testületi üléseken maszk nélküli, vagy orról lehúzott maszkos emberek ülnek, a beszédhez/telefonáláshoz leveszik a maszkot, senki nem szól rájuk. Az iskolai oktatást meg lehet ötvözni a digitális oktatással, tapasztalataim szerint ennek a legnagyobb hátráltatói azok a tanárok, akik “digitális analfabéták”, nekik lehetne számítástechnikai gyakorlatokat tartani….

    Kedvelés

  2. Köszönjük Csaba, hogy pontos, kronológikus sorrendben felsoroltad a betegség lefolyását. Csak az nem volt teljesen világos, hogy az orvost mikor hívtátok fel először. De az nagy valószínűséggel, hogy hétfőn reggel lehetett.
    Nagyon plasztikus volt az a tapasztalatod is, ahogy a példátokban leírtad, hogy a távolságtartás és maszk valóban csökkenti a vírus továbbterjedését.
    Miért volt számomra a leírásod? Mert itt is, ahogy nem minden van úgy az állami egészségügyi ellátás körül, mint azt a TV híradóból megtudható. Ezért is nagyon fontos a saját tapasztalat továbbadása.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s