41. 3in1 katasztrófavédelmi közmeghallgatás

… avagy egyik szemem nevet, de a másik sír.

A Samsung 1 gyárának bővítése ügyében tartott, törvény alapján kötelező katasztrófavédelmi közmeghallgatásra gyűltünk össze szeptember 22-én 17 órakor a Duna-part Nyaralóházakban. Az esemény – az eddigi hasonló alkalmakhoz képest – kifejezetten békés hangulatban zajlott, aminek több oka is lehetett – a regisztrációhoz kötött megjelenés miatti alacsony létszám, az ülést levezető pest megyei jegyző (dr. Szép Tibor) higgadtsága és profizmusa, az, hogy a “nagy asztalnál” ülő katasztrófavédelmis (Andor Máté), samsungos (Im Kwanghyun HR-igazgató és Oláh Katalin EHS-vezető) és a biztonsági jelentést készítő Generisk ügyvezetője (Korda Eszter) egyre inkább “emberszámba veszik” a megjelenteket és érdemi választ igyekeznek adni a kérdésekre – vagy mindez egyszerre. De maradtak nyitott kérdések, voltak indulatos pillanatok, és gödiként nagyjából lehetetlen volt megnyugodva vagy a válaszok egy részét düh nélkül fogadva hazatérni. És ennek – részemről legalábbis – legkevésbé a Samsung és a katasztrófavédelmi hatóság volt az oka.

Pozitívum, hogy a szigorúan vett katasztrófavédelmi közmeghallgatás után lakossági fórumként folytatódott az esemény, és mind a Samsung képviselőit, mind Szabó István Pest megyei közgyűlési elnököt bármiről kérdezhettük. Ugyanakkor felháborító, hogy ezt a tényt nem hirdették meg előre, így távol maradt mindenki, aki – megtanulva, hogy a katasztrófavédelmi közmeghallgatáson csak a katasztrófavédelmi eljáráshoz kapcsolódóan lehet érdeklődni – inkább más programot választott kedd estére. Sajnos élő közvetítés sem volt, viszont a felvételt az ígéret szerint közzéteszik Pest megye honlapján. (Majd valamikor, szeptember 25-én még nyoma sincsen.)

Pozitívum, hogy mint kiderült, a Samsung annak ellenére elkészítette 2019-es környezeti jelentését, hogy erre a magyar törvények egyelőre nem kötelezik. Oláh Katalin EHS- (Environment, Health and Safety, környezet- és munkavédelmi) vezető emellett több biztató fejleményről számolt be: a cég elkezdett olyan, törvény szerint számukra nem kötelező feladatokat vállalni, amelyek a gödi lakosok biztonságát, érdekeit szolgálják: Mo-La-Ri rendszert telepítettek, és készítenek valamiféle környezeti hatásvizsgálatot is. PR-munkatársat alkalmaznak, akihez kérdésekkel lehet fordulni, illetve aki a vállalat CSR- (társadalmi felelősségvállalás) programjáért felel. Bár nekik sikerült mindig épphogy a határérték alatt (éjjel 40 dB) mérniük, Oláh Katalin elismerte a Samsung által keltett zajt, és az emiatti panaszok jogosságát, elmondta, hogy zajszimulációt készítenek és keresik a műszaki megoldásokat a probléma orvoslására. Ugyanakkor ez csekély vigasz azok számára, akik évek óta (!) vannak kitéve a Samsung építésével és működésével összefüggő folyamatos hangterhelésének. Én személy szerint értékelem, hogy a Samsung annak ellenére foglalkozik a zajjal és a környezeti hatásvizsgálattal, hogy a magyar törvények és hatóságok erre nem kötelezik, illetve a határérték-átlépéseket nem ellenőrzik, mérik és bírságolnak – a (költői) kérdésem inkább csak az: milyen törvény az, ami szerint az akkugyárnak nincs jelentős környezeti hatása? Mire való az a hatóság, amelyik nem foglalkozik a magyar állampolgárok és környezetük védelmével?

Úgy tűnik a kettes gyár egyelőre nem épül gőzerővel, és a februárra ígért döntés az ütemezésről még nem született meg – az egyes bővítése viszont nem csak dél és nyugat, tehát Alsógöd és az Oázis – felé történik, hanem az északi oldalon is, tovább közelítve a bócsai házakhoz (még akkor is, ha Korda Eszter prezentációja erről jótékonyan hallgatott).

Nagyon nehezen sikerült kihámozni, hogy miért csökken folyamatosan a baleseti szcenáriók hatásterülete, miközben a tárolt veszélyes anyagok mennyisége nő – ha jól sikerült összeraknom Andor Máté és Korda Eszter elmondásából, vannak menet közbeni folyamatos kisebb módosítások, amiket a katasztrófavédelem soron kívüli eljárásban, minden esetben külön engedélyez, valamiféle egyszerűsített folyamatban, és a változó technológia miatt csökken folyamatosan a “halálzóna” sugara. Ezt sokat kellett magyarázni, és én raktam össze valahogy a két válaszoló mondandójából az összképet – nem is tudom, hogy akkor jól értettük-e. (Vagy azért nem értettük, mert ellentmondjás van.)

Felvetettem a katasztrófavédelem felé, hogy az általuk végzett ellenőrzésekről hozzanak nyilvánosságra valamilyen tájékoztatást, a gödiek megnyugtatására – mivel ilyen törvényi kötelezettségük nincsen, erre természetesen nem tudtak ígéretet tenni, de nem zárkóztak el a megfontolásától – reménykedjünk.

Im Kwanghyun határozottan kijelentette, hogy nem vásároltak további területeket, illetve nem terveznek munkásszállót építeni Gödön. Továbbra sem döntöttek véglegesen a 2. gyár megépítéséről, illetve annak ütemezéséről, úgyhogy erről nem tudott tájékoztatni. Nem tudott válaszolni az utakkal kapcsolatos kérdésemre, erre későbbi, írásos választ ígért. Kiderült, a gyár fizikai állományának 30 százalékát foglalkoztatják munkaerő-kölcsönzőkön keresztül, de számukra is kedvezőbb lenne a saját, fix munkaerő (csak azt akkor jobban meg kéne fizetni, tehát mégiscsak megéri így összeségében, gondolom én).

A Samsung elmondása szerint a bócsai zöldterületeken szundikáló-eszegető-egyebeket végző munkások az építkezésen dolgoznak. Felvetettem, hogy biztosítsanak számukra kulturált pihenési, várakozási lehetőséget a gyár területén belül – nem csak a mi kedvünkért, hanem a dolgozókért is. Remélem, ténylegesen foglalkoznak majd a kérdéssel.

Arra a kérdésemre, hogy Pest megye tervez-e “alanyi jogon” visszajuttatni Gödnek valamennyit a Samsung adójából, hiszen nem csak az általuk kitervelt projektekre lehet szükségünk, hanem például hivatali létszámbővítésre is, illetve abszurdnak tartom, hogy Göd 12 megválasztott képviselője helyett negyvenvalahány pest megyei döntsön arról, melyik utcát kell leaszfaltoznunk, Szabó István elnök úr teljes elutasítással válaszolt. Megtudtuk, hogy ez a pénz “de jure” az övék, és Göd egyébként sem szegény település, oldjuk meg magunk, ha kell egy plusz közteres. Balogh Csaba polgármester azzal válaszolt, hogy Gödnek idén kellett először szolidaritási hozzájárulást fizetnie, tehát nem állja meg a helyét az a vélemény, hogy a Samsung adója nélkül is gazdagok vagyunk, illetve egyrészt nekünk kell elszenvednünk a legnagyobb terhelést, másrészt bőven voltak saját terveink a fejlesztésre, nem feltétlenül szükséges, hogy máshol találják ki, mire lehet szükségünk. Felvetéseink mindenesetre totális elutasításba ütköztek, az sem izgat senkit, hogy ahhoz is plusz adminisztrációt kell majd végeznie a Polgármesteri Hivatalnak, hogy a pályázati indulásokat és elszámolásokat lebonyolítsa.
A szolidaritási hozzájárulást törvény alapján kell fizetnie azoknak az önkormányzatoknak, amelyek magas saját adóbevétellel rendelkeznek, ez az, ami jogosan jár(na) Gödtől a nála szegényebb településeknek, nem pedig az, hogy egyedül az országban nekünk ne legyen jogunk a településen keletkező iparűzési, telek- és építményadó legnagyobb része felett rendelkezni, teszem hozzá én, most. Ami biztosnak tűnik, hogy 2020 volt az első és utolsó év, amikor szolidaritást kellett vállalnunk a szegényebb városokkal-falvakkal 😦

Számos konkrét, a biztonsági jelentéssel kapcsolatos kérdést tettem fel írásban, ha megkapom rá a válaszokat, nyilvánosságra fogom hozni (illetve az ígéretek szerint felkerül a pest megyei oldalra, az ülésen készült felvétellel együtt).

A közmeghallgatáson/fórumon a Gödi Összefogás négy tagján kívül részt vett dr. Pintér György a Fidesz, Fülöp Zoltán pedig (az első háromnegyed órában) a Göd Fejlődéséért frakcióból. Lehet, hogy mégsem találó a Samsung-koalíció elnevezés, hiszen az önkormányzatból valójában csak az Összefogás képviselőit (és Pintér Györgyöt) érdekli igazán, hogyan befolyásolja a város sorsát az akkumulátorgyár?