Az augusztus végén lecsapó vihar komoly károkat okozott Göd-szerte. A körzetemben több oktatási-nevelési intézmény is található, így az első éjszakát követő elhárítások után egyeztettem az intézményvezetőkkel, illetve a hivatallal a teendőkről. Komoly kár szerencsére sehol sem keletkezett az épületekben, de sajnálatunkra a Búzaszem iskola udvarán az egy hete felállított jurtára rádőlt két nyárfa a szomszédos Szakáts-kertből, több milliós károkat okozva. A kerítés is megsérült, illetve egy harmadik fa is megdőlt, ami már az iskolaépületre jelentett volna veszélyt. A környező fák szabad szemmel láthatóan is nagyon rossz állapotban voltak, a kevés gyökerük szinte a felszín felett volt.
Giczy Zsuzsanna főkertész asszony és Jakab Júlia környezetvédelmi előadó gyorsan reagáltak a vis major helyzetre, és a közvetlen veszély elhárítása után városszerte sorra vették azokat a területeket, ahol egy esetleges következő vihar kárt tudna tenni, illetve olyan életveszélyes állapotban lévő fák-facsoportok vannak, mint a Szakáts-kertben is.
Amint arról a Főkertész asszony tájékoztatott, a nyárfák élettartama nem 50-60 évre van kalkulálva, hanem 20 évente cserélni kellene őket, addig is gondozni és ápolni, kinevelni az utánpótlást, és nem két méterenként ültetni őket, hiszen akkor nem jut számukra elég tápanyag, illetve elegendő hely a gyökérzet fejlődéséhez. Itt ezek közül több feltétel is hiányzott, ezért egy rendkívül fenyegető probléma alakult ki. Tudni kell azonban, hogy ez egyáltalán nem egy friss helyzet, hiszen 2010-ben fogadott el az akkori önkormányzat egy hosszú évek munkájával elkészült természeti kezelési tervet a Szakáts-kertre nézve, ahol a szakértő erdőmérnök, Debreczeni Péter leírja, hogy ezt a nem őshonos fasort érdemes fokozatosan lecserélni, az intézkedési tervben megjelöli a kivágásra, illetve lombgallyazásra ítélt fákat. A tulajdonosi hozzájárulás tehát megvolt rá, és a további években 2012-ben, 2016-ban egy, és 2017-ben három fát ki is vágtak, de összességében a fasor megmaradt. A 2010-es állapotokhoz képest, ami az ép fákat is középkorúnak ítéli, az eltelt tíz év során tovább öregedtek, és intézkedés hiányában a veszélyes állapotba kerültek. Amint a tanulmány is kifejti, ez nem új probléma: “A horgásztó létesítésekor már készült egy terv a veszélyes fák eltávolítására és a gallyazási munkák ütemezésére, de a végrehajtás elmaradt.”
A mostani vihar volt az utolsó csepp a pohárban, és nagyjából csak a gondviselésnek köszönhetjük, hogy nem történt személyi sérülés. A zöldfelületeket, fákat ápolni és gondozni kell, valamint ha lejár az élettartamuk, cserélni, máskülönben csak veszélyforrást teremtünk. Természetesen a mai világban rettenetesen fájdalmas kivágni akár egy fát is, de meg kell értenünk azt, hogy a természet igen, de a városi belterületeken fekvő zöldfelületek nem működnek a „jólvanazúgy”, „haddnőljön” elven. Ha hosszú távra gondolkozunk, fenntartható szemlélettel, akkor mindenféleképpen be kell látnunk, hogy az invazív kanadai nyárfákat őshonos, ellenálló, hosszú élettartamú, erős, törésre kevésbé hajlamos fákkal kell helyettesítenünk a jövőben. Szakemberek nem javasolják lakott területeken ezt a fát, mivel 20 éves kora után belül gyorsan korhad, törik, ezért balesetveszélyes, másfelől pedig a hosszú virágzásuk alatt a pelyhei összegyűjtik, és tartósan hullajtják az egyéb növényekről származó allergizáló polleneket. Helyettesítésükre az őshonos kőris-, juhar-, tölgy- és hársfajok, berkenyék, örökzöldek lehetnek alkalmasak, mindenképpen ilyen fajokban érdemes gondolkoznunk a jövőben. Nem csak a holnapi nap, vagy a húsz év múlva számít, hiszen a Földet a gyerekeinknek, és az unokáinknak hagyjuk örökül, felelősen, fenntarthatóan kell előre tervezni.
Göd hangja 