35. Mi a kudarc?

Amikor a Gödi Összefogás 2020 elején repedezni kezdett, görcsösen igyekeztem elsimítani a konfliktusokat, megegyezésre bírni a feleket, kitalálni és áterőltetni valami elfogadható működésmódot. A városomért érzett felelősség mellett az ellenzék 2022-es esélye is motivált – kétségbe ejtett a gondolat, hogy pont mi lehetünk azok, akik bebizonyítják, hogy az összefogás működésképtelen. Bár tényleg mi lettünk a fideszes propaganda kedvenc elrettentő példája, és ez nyilván így is marad a következő választásokig, Göd nem az ellenzéki pártok koalícióképtelenségének, hanem négy rosszul kiválasztott, a polgármesterrel kialakult konfliktusaikra rossz megoldásokat találó és saját tetteinek következményeit katasztrofálisan rosszul felmérő képviselőnek köszönhetően jutott ide. (És persze hibáztunk mindannyian, a maradék is, de hiba és gazemberség között van különbség.) Biztos vagyok benne, hogy amikor a Göd Fejlődéséért frakció megegyezett a fideszesekkel a közös fellépésről Balogh Csaba ellen, akkor egyáltalán nem erre számítottak, és hiába látják már (ha látják), hogy hová vezet az út, nem tudnak/akarnak visszafordulni, kiszállni meg pláne. Lehet, hogy meg sem tehetik már.

Sokáig voltam “belga”, de amikor a június 29-i, másnap hajnalig tartó ülés után hazafelé sétáltam, egyszerre voltam végtelenül elkeseredett és megkönnyebbült. Nem hirtelen felindulásból, hanem alapos megfontolás után döntöttem úgy, hogy a “vesztesek” mellé állok, nem bántam meg egy percig sem, és nem adom fel, ahogy a momentumosok sem.

Mert mi lehetne ennél is rosszabb? Mi tagadás, a testületi üléseken a szavazásokon rendre alulmaradni – pláne látva a következményeket, a pénzszórást, a működési zavarokat, a jogtalanságokat – nyomasztó. Elbúcsúzni a felmondott vagy menesztett hivatalnokoktól, intézményi dolgozóktól, hallgatni a maradók panaszait – fájó; érezni benne a saját felelősségemet (még ha az aprócska is a Samsung-koalícióéhoz képest) – pokoli. Látni, ahogy minden visszatér a régi kerékvágásba, ahogy tervezés, koncepcióalkotás, a gödiek véleményének kikérése helyett újra ad hoc ötletelés, vagy ami még rosszabb, pőre egyéni érdekek alapján dőlnek el a fontos ügyek, lelombozó. Végignézni, hogy a választói akarat és Göd szükséglete helyett egy koreai multi és egy hibrid diktatúra érdeke diktál, vérprofi manipulátorok által irányított, csak a saját hatalmi/pénzügyi érdekeiket szolgáló haszonlesők, ostoba és/vagy érdektelen gombnyomogatók vagy jobb sorsra érdemes megalkuvók szavazatai által legitimálva, elkeserítő.* Sejteni, mekkora erők mozdultak meg a gödi összefogás ellen, látni, hogy milyen könnyű dolguk volt, érezni a NER-polip mindent körülölelő karjait, ijesztő is kicsit. De nekem, személyesen lehetne még rosszabb: ha nem tudnék felemelt fejjel végigmenni az utcán, ha nem tudnék tükörbe nézni, ha a vesztes oldal helyett a rossz oldalra álltam volna. Vagy ha ez az egész szép csendben történne, és senki nem értené, mi folyik a városházán.

Amikor Gyurcsány Ferenc hasonlította rákhoz a gödi esményeket, zsigerileg tiltakoztam az ellen, hogy hajdani frakciótársaimról így gondolkodjak, de azzal egyetértettem, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a fiaskó továbbterjedjen, és egyrészt ráégjen a pártokra (a DK-ra, a Jobbikra és az LMP-re), másrészt hogy mindez következmények nélkül maradjon. Azzal, hogy Lőrincz László, Szilágyi László és Fülöp Zoltán megváltak az őket delegáló szervezetektől (hogy ki volt a kezdeményező, én nem firtatom), eggyel jobban állunk – kár, hogy a mandátumukról nem mondanak le, és erre valóban semmi nem késztethetné őket a lelkiismeretükön kívül, az meg láthatólag elég sokat elbír. Hives Gábor és pártja nem tudom, hogyan állnak egymással, de lehet, hogy előbb-utóbb ott is várható valami fordulat. Mindenesetre, ha a pártvezetőségek tisztánlátásához kicsit hozzájárulhattam a posztjaimmal, akkor erre büszke vagyok.

A hvg-n Gyarmathy Éva, az SZFE kapcsán írta azt, hogy “a rosszindulatú daganattal nem szabad tárgyalni”. Én nem tárgyalok – pl. nem akarok tanácsnok lenni ebben a rendszerben, félek az áttéttől 🙂 – de ennél azért több kell ahhoz, hogy ne négy év szomorú vergődés várjon Gödre, Balogh Csabára és a velem együtt három, ígéreteire még emlékező képviselőre (arról nem is beszélve, hogy a polgármestert mindenféleképpen el akarják távolítani, egyelőre ideiglenesen, de amint lehet, örökre). A feloszlatás és az új választás jó megoldás lenne (én a fideszes győzelemtől tartóknak azt szoktam mondani, a mostaninál még az is tisztább, valószínűleg a város működése szempontjából jobb lenne, és akkor legalább nem az lenne a “felsőbb parancs”, hogy minél rosszabb annál jobb), de sajnos ez napirendre sem kerülhet, amíg a Samsung-koalíciónak nem áll érdekében.

Gyarmathy Éva azt írja: “…a rosszindulatú daganat akkor indul be, amikor a test egy részén a sejtek ellenőrizetlenül növekedni kezdenek. Kiemelt szó: ellenőrizetlenül. […] Ki kell az utcára menni és tiltakozni transzparensekkel, de emellett a kis összekacsintásokat, a hatalomhoz való dörgölődzést, a mutyikat, a megalkuvást is fel kell cserélni a mindennapi helyzetekben nehezen tartható, de egészséges egyenes gerincre. A hangos figyelemfelhívás nagyon jó, de a valódi beavatkozás nélkül semmit nem ér.” Megveregetem a vállam, hiszen vasárnap ott voltam az élőláncban a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Parlament között. Megveregetem a vállam, hiszen június vége óta több mint 30 posztban tájékoztattam a gödieket arról, mi folyik a városukban, tehát az árulók mind tudják, nem cselekedhetnek ellenőrizetlenül. Támogatom a független sajtót és a kormány által bedarálni tervezett, hátrányos helyzetű gyerekeket segítő iskolákat. Büszke vagyok azokra a lakótársaimra, akik (bár Fülöp Zoltán, az ő szempontjából teljesen érthetően, nem ismeri fel őket) eljönnek a testületi ülésekre és szembesítik a szakadárokat a szavazóik véleményével.

Ha mindenki csak a saját helyén, a saját lehetőségei és képességei szerint megtenné, ami tőle telik (igen, ez nehéz és kockázatos), akkor nem folytatódhatna Magyarország és Göd tönkretétele. A távozó indexesek, az SZFE diákjai és oktatói mutatják a példát, és mindenki, aki csak 1000 Ft-tal hozzájárul a független sajtó megmaradásához, aki nem hajlandó pedagógusként túlórában wc-t pucolni, hogy összetartsa ezt a rohadó rendszert, aki ragaszkodik a joghoz, és nem hajt végre egy törvénytelen határozatot, aki dudál a Samsung körül vagy a Clark Ádám téren, aki elmondja vagy leírja az igazságot, aki a pártérdekeit félretéve enged egy összellenzéki tárgyaláson, aki utánajár egy jachtozásnak, aki kiáll a tatai tó, a gárdonyi strand vagy a Balaton-part mellett (a felsorolás oldalakon át folytatható) egy-egy szeget ver a NER koporsójába. “Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket”, szedjük össze a bátorságunkat és tegyük a dolgunkat. És fogjunk össze, álljunk ki egymásért is. Ha elbukunk is, legalább elmondhatjuk, nem rajtunk múlt. Az iskolában, ahol tanítok, az az alapelvünk, kudarcot vallani nem baj. A hiba lehetőség, hogy megtanuljunk valamit, és legközelebb jobban csináljuk. Kudarcot vallani és feladni, az az, amit el kell kerülnünk.

*Szándékosan nem soroltam be senkit ezekbe a kategóriákba – ha bármelyik képviselőtársam úgy érzi, rá egyik sem illik, ne vegye magára, és örüljön neki. De ha az ő inge, akkor nyugodtan nézegesse magát a tükörben, és ne a tükröt hibáztassa, ha nem tetszik neki a kép, amit lát. Egyebekben, ahogy szoktam, nyitott vagyok a helyreigazításokra, de ezt a részt nem tervezem cizellálni, a kommentszekció nyitva áll bárki számára.