2. Transzformátorállomás a strandon

A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnökeként ősztől rendszeresen részt vettem a hetente megtartott városüzemeltetési és beruházási megbeszéléseken. A strand trafójának ügye már a legelső alkalmak egyikén felmerült, a TESZ és a Beruházási Osztály szakemberei egyaránt döntést vártak arról, mi történjen az évek óta tudottan rossz állapotú berendezéssel. Mi, politikusok, információkat kértünk a döntéshez, amelyben számos változót kellett volna mérlegelni: karbantartás vagy új berendezés? Ugyanekkora trafóra lesz szükség, vagy nagyobbra? (Lesz-e strandfejlesztés, vagy nem, ha igen, mekkora, ahhoz mennyivel nagyobb teljesítményre van szükség?) Kié legyen a trafó, az önkormányzaté vagy az ELMŰ-é? Ott legyen, ahol most, vagy okosabb volna áthelyezni? Ha igen, akkor hová? Végül, ha a döntés meg is születik, a tervezés és engedélyeztetés esetlegesen beláthatatlanul hosszú hónapokon át tartó eljárása alatt fellépő üzemzavar hogyan kezelhető, vagyis mi lesz a stranddal, ha nem lesz áram?

Mivel sem a TESZ-nél, sem a beruházási osztályon nem dolgozott energetikával foglalkozó mérnök, az alternatívák, döntési pontok felvázolásához, illetve a trafó állapotának felméréséhez szakértői véleményeket kértek be. A kezdet kezdetén, egy alkalommal az is előfordult, hogy kijött egy szakértői csapat megmondani, hogy milyen szakértői vélemény beszerzésére van szükség . Egy-két hetente beszámoltak a folyamatról, előremutatónak tűnő levelezés folyt, főként Fülöp Zoltán alpolgármester, a TESZ és a Beruházási osztály között, de a döntés-előkészítő anyag a távoli jövőben sem látszott kirajzolódni. Biztos, ami biztos alapon a költségvetésbe 30 millió forintot terveztünk a feladatra.

Közben a sorozatos meghibásodások miatt az ELMŰ figyelmeztető leveleket küldött februárban és áprilisban, mint ahogy azt az origo cikkében is olvashattuk.

Az új TESZ-igazgató május 18-án állt munkába, és 21-én kapcsolódott be a trafóval kapcsolatos gondolkodásba, 25-én árajánlatot kért be egy cégtől (A) a javításra. A beruházási osztály ezzel párhuzamosan egy új berendezésről kért ajánlatot egy másik cégtől (B). A még működőképes transzformátorállomásról a TESZ-nél senki nem tudta, mikor tarthatták karban utoljára (félévente kellene), de vélelmezhetően évtizedek óta nem történt ilyesmi. (A dolgozók között nincs olyan, akinek az ottléte ideje alatt karbantartásra került volna sor.) Ismétlem, évekig, talán évtizedekig senkinek nem jutott eszébe, hogy a berendezéssel foglalkozni kellene, és karbantartásra még azután sem került sor, hogy még az előző önkormányzati ciklusban nyilvánvalóvá vált a probléma. A trafó sorozatos meghibásodásai miatt alkalmanként kiérkező cég(ek) szakemberei a legutolsó eset után ki is jelentették, hogy a berendezéshez többé leállás esetén sem nyúlnak, annak javíthatatlan állapota miatt. Ebben a helyzetben kellett megoldást találni úgy, hogy a strand legalább a főszezon két hónapjában biztonsággal üzemelhessen. Mert ez a régi trafóval egyszerűen lehetetlen volt.

Május végén megérkezett „A” cég első ajánlata, a javítást nem tartották kivitelezhetőnek, a cserét kb. 20 millió forintért végezték volna el, őszi határidővel. Ez tehát nem volt jó megoldás.Bő egy hétre rá, június elején üzemzavar történik a strandon, a három fázisból egy megszűnik, a vízkeringetés leáll. A beruházási osztály által javasolt „B” cégtől sürgős ajánlatot kérnek azonnali javításra. Az ajánlat 9 nappal később érkezik csak meg, lásd később.

A félig tönkrement trafóban nem sokkal ezt követően kisebb robbanás kíséretében tönkremegy a megszakító berendezés is, ez áramszünetet okoz Felsőgödön, ezért az ELMŰ lekapcsolja a berendezést a hálózatról, így a strand áramellátása teljesen megszűnik. A havária esemény bekövetkezése miatt ekkor veszi fel a strandot üzemeltető TESZ igazgatója egy harmadik céggel is a kapcsolatot (C), és sürgős ajánlatot kér, tekintettel arra, hogy az “A” cég ajánlata őszre szól, a “B” cég pedig nem reagál a sürgős árajánlatkérésre kilenc napig, vagyis június 17-ig.

Mire megérkezik „B” ajánlata, az persze már nem aktuális, hiszen időközben teljesen tönkrement a megszakító is, ezért kiegészítést kérnek ennek cseréjére is. „A” és „B” cégek egyike sem vállalja az azonnali trafó+kapcsoló cserét és szükséges javításokat, így a TESZ igazgatója „C”-től kér segítséget a továbbiakban. Párhuzamosan telefonok és emailek és egyeztetések sorát bonyolítja: megtörténik a károk felmérése, a trafóhoz vezető kábelek bemérése, az egyeztetés az ELMŰ-vel, „nyomozás” a kábelek állapotáról és azok tulajdonjogi kérdéseiről is. Ugyanezen a napon megérkezik „C” ajánlata, a trafó és a kapcsoló cseréjére, 7,2 millió forint + áfa. Maximum 5 nap alatt végzik el a munkát és egy teljesen felújított transzformátorállomást adnak át a munka végeztével, garanciával. Tehát a strand nyitható cirka egy héten belül.
20-ára „C” árajánlata kiegészül a kábelek cseréjével is – nem tudható, erre biztosan szükség lesz-e, de a strand megnyitása mind a gödiek, mind a TESZ költségvetése, mind a strand dolgozóinak munkahelye szempontjából prioritás, és mindenre fel akarunk készülni. Közben megérkezik az információ az ELMŰ-től, a kábelek az övék. „B” havi 165 ezerért adna bérbe egy trafót, 350 ezerért trafót és megszakítót, ajánlata a cserére úgyszintén kb. 20 millió, de közben ki kéne azt is találni, mi legyen a megoldás, lehet, hogy nem kell csere, mert máshogy is áramhoz juthatunk. Hogy ezzel a megoldással mikor nyithat a strand, senki nem tudja megmondani (tervezés, engedélyezés és kivitelezés jósolhatatlan hosszúságú folyamata miatt), hogy meddig kell bérelni a berendezést, úgyszintén ismeretlen, ezért pénzügyileg is bizonytalan kimenetelű. A beruházási osztály megsürgeti a szakértői véleményt, ami 24-ére készül el, de nem derül ki belőle egyértelműen, mik a lehetőségek, és melyik mennyi időbe és pénzbe kerül, továbbá az sem, melyik összességében a legcélszerűbb alternatíva.

Felelős üzemeltetőként a TESZ-igazgató a strandnyitás érdekében a lehető leggyorsabb megoldás, a beruházási osztály a megkezdett, hivatalos ügymenet szerinti beszerzés mellett harcol – politikusként mindkét fél igaza belátható, de mégis a sebesség tűnik a legfontosabbnak. A közbeszerzési szakértőhöz fordulunk tanácsért a megrendelhetőség kérdésében.

A trafóállomásból “C” cég szakemberei ezalatt kiszerelik a tönkrement berendezéseket és elkezdik festeni a házat, hogy ha megoldódnak a szabályos beszerzéssel kapcsolatos kérdések, és eldől melyik megoldás jöhet szóba, egyből elkezdhessék az érdemi munkákat is, az új trafó és megszakító telepítését.
26-ára összeáll a kép, megrendelhető a munka, aláírják a szerződést. Még aznap megérkeznek az új alkatrészek, amiket a helyükre daruznak. Az ELMŰ felső vezetőivel való telefonos egyeztetés szerint az ELMŰ a “C” céggel párhuzamosan javítja a kábelt, valamint a cég emberei folyamatosan egyeztetnek a trafósokkal a szakmai kérdésekről. Arról is tájékoztatást kapunk, hogy az önkormányzat igénylésére az ELMŰ kész átvenni a transzformátorállomást, melynek során ellentételezheti a felújítás költségeit. Azaz még az is megtörténhet, hogy a trafócsere gyakorlatilag nem kerül önkormányzati pénzbe és a berendezés is jó kezekbe kerül az ELMŰ-nél.„C” cég és az ELMŰ ígérete szerint a trafóház és a kábeljavítás a jövő hét közepére elkészül, az áram rendelkezésre fog állni a strand megnyitásához. Ekkor még fel kell tölteni a medencéket és az ÁNTSZ-nek a vízminták alapján engedélyezni a nyitást, de a termálstrand akár a jövő hétvégére megnyílhat, azaz júliustól biztonságosan és valószínűleg trafó üzemzavarok nélkül folyhat az üzemeltetés. Nem mellesleg annak tudatában, amit a javítást végző cég szakemberei említettek: a berendezés kihasználtsága az elérhető kapacitás 20-25%-a, vagyis bővítés a strand komolyabb fejlesztése esetében sem szükséges.

Van tehát egy igazgatónk, aki szabályos pályáztatás útján került a TESZ-hez, jogilag nem megkérdőjelezhető polgármesteri határozat alapján lett kinevezve, és egyhavi ténykedése alatt megoldott egy hosszú évek óta húzódó problémát, ami mára odáig fajult, hogy a gödi strand egész nyáron zárva maradhatott volna. Egy olyan problémát, amit a sok-sok éven át elhanyagolt trafó, a karbantartás teljes hiánya okozott. A megoldás ráadásul csak 7 millióba (vagy akár semmibe sem) került, 30 millió gödi forint helyett. Miért is kellhet azonnal leváltani? Vajon mire kell a leváltást követelő képviselőknek az a szék a TESZ-nél ennyire?

Történetem véget érhet holnap. De még az is lehet, hogy folytatódik…

Fotók: Lantos Péter